Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

sebb törvényi előfeltételei. Ezek hiányában a bíróság a cselekmény elkövetésekor fennforgott, a Btk. 21. §-ának (1) bekezdésében írt büntethetőséget kizáró okból csupán felmentheti a terheltet a vád alól, de a kényszergyógykezelésnek mint intézkedésnek az alkalmazására nem kerülhet sor. Az ügyben eljárt bíróságok viszont abban a vonatkozásban, hogy az adott esetben fennállanak-e a kényszergyógykezelés elrendelésének már említett leglényegesebb törvényi előfeltételei, az ügyet nem derítették fel kellően, és e kérdés vizsgálata körében több vonatkozásban eljárási szabályokat is sértettek. aj A járásbíróság által beszerzett elmeorvosszakértői vélemény lényeges körülmény tekintetében hiányos, mert abban a szakértők nem foglaltak állást, hogy a terhelt elmeállapotánál fogva feltehető-e, hogy újabb bűntettet fog elkövetni [9/1965. (VIII. 23.) IM sz. r. 42. § (2) bek.]. Abban az esetben, amikor az írásbeli szakvélemény a kényszergyógykezelés elrendelésének előfeltételeire nézve nem tartalmaz állásfoglalást, nem mellőzhető az írásbeli szakvéleményt adó mindkét orvosszakértőnek a tárgyaláson való meghallgatása a vélemény hiányosságainak pótlása végett. A járásbíróság ezt elmulasztotta, csupán az egyik orvosszakértőt hallgatta ki a tárgyaláson, és meg sem kísérelte annak tisztázását, hogy fennforognak-e az adott esetben a kényszergyógykezelés elrendelésének fentebb kiemelt lényeges előfeltételei. A másodfokú bíróság az elsőfokú bíróság mulasztását csupán részben pótolta, mert annak tisztázására, hogy a kényszergyógykezelés elrendelésének előfeltételei fennállanak-e az írásbeli elmeorvosszakvéleményt adó orvosszakértők közül ismét csak az egyiket hallgatta ki. Az elsőfokú, valamint a másodfokú bíróság azáltal, hogy az írásbeli elmeorvosszakértői véleményt fent említett lényeges hiányosságai ellenére a tárgyaláson nem mindkét orvosszakértőt hallgatta meg — olyan eljárási szabályt sértett, amely az ítéletre lényeges kihatással volt [Be. 256. § (1) bek.J. b) Az írásbeli elmeorvosszakértői vélemény csupán annak megállapítására nyújt szilárd alapot, hogy a terhelt a cselekményt olyan tudatzavarban követte el, amely őt képtelenné tette cselekménye társadalomveszélyes következményeinek a felismerésére, illetve arra, hogy e felismerésnek megfelelően cselekedjék [Btk. 21. § (1) bek.]. Az igazságügyi orvosszakértőnek a másodfokú bíróság előtt előterjesztett véleménye a tényállás fentebb ismertetett kiegészítésével azonos tartalmú. Nevezett orvosszakértő a járásbírósági tárgyaláson viszont hangsúlyozta, hogy a terhelt egyénisége nem olyan, hogy idegbetegségéből adódóan támadólag lépne fel, még akkor sem, ha ittas állapotban van. Ellenben sértő szóra robban. Utalt a szakértő arra is, hogy a terheltnek betegség belátása van, igyekszik betegségéből szabadulni. Adat van arra is, hogy a terhelt már többször volt ideggyógyászati kezelés végett kórházban, illetve e betegségével ideggyógyintézetben. Ezek az adatok nem nyújtanak kellő alapot annak a jogkérdésnek az eldöntéséhez, hogy a terhelt kényszergyógykezelésének az elrendelése 104