Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 3. kötet, 1966. január - 1967. december (Budapest, 1968)

lyát vesztette. Ilyen előzmények után került sor az eljárás folytatására, és a nem jogerős elsőfokú ítélet felülbírálására. A másodfokú bíróság a vádlott alaptalan fellebbezését a Be. 261. §-ának (1) bekezdése alapján elutasította. Az elsőfokú bíróság elrendelte a vádlottal szemben korábban kiszabott és próbaidőre felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását. A másodfokú bíróság ezért a fellebbezési eljárásban vizsgálta, hogy helye van-e jelenleg a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtásának, nem akadálya-e ennek az időközben bekövetkezett elévülés, vagy pedig az elévülést félbeszakító intézkedés történt, amikor az elsőfokú bíróság a szabadságvesztés végrehajtását nem jogerősen elrendelte. Álláspontja e vonatkozásban a következő: A vádlottat mint fiatalkorút 1960. szeptember 16-án 5 hónapi felfüggesztett szabadságvesztésre ítélték. A felfüggesztés próbaideje tehát 1960. szeptember 16-tól számított 3 évig tartott. A vádlott a jelen ügy tárgyát alkotó kabátlopást 1962. október 2-án, tehát még a próbaidő alatt követte el, így ez alapul szolgált a szabadságvesztés végrehajtásának elrendelésére. Ennek nem volt akadálya az sem, hogy a korábban hatályban volt Btá. 66. §-ának (1) bekezdése szerint a mentesítés a törvény erejénél fogva 1960. szeptember 16-án beállt, éspedig minden feltételtől mentesen. Az utóbb hatályba lépett Btk. 102. §-ának (2) bekezdése az ilyen esetekben a mentesítést nem tekinti feltétlennek, de a Btké. 10. §-ának (2) bekezdése értelmében a Btk. hatálybalépése előtt már beállott mentesítés hatálya változatlan maradt. A Btá. 66. §-ának (1) bekezdése szerinti mentesítés azonban feltétel nélküli és végleges, és ezért az elsőfokú ítélet meghozatalakor a vádlott a korábbi bűntettre nézve már mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. Az elsőfokú bíróság ennek ellenére helyesen járt el, amikor elrendelte a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását. A Btk. 71. §-ának b) pontja szerint a felfüggesztett büntetést végre kell hajtani, ha az elkövetőt a próbaidő alatt elkövetett bűntett miatt szabadságvesztésre ítélik. A végrehajtás elrendelésének csupán az esetleg bekövetkezett elévülés az akadálya, az időközben beállott mentesítés azonban nem (Btk. 71. §-ának miniszteri indokolása és a BJD 2654. sz. jogeset). Az 1960. szeptember 16-án kiszabott 5 hónapi szabadságvesztés elévülési ideje az 1950. évi 39. sz. tvr. 23. §-a (2) bekezdésének c) pontja szerint 5 év volt. Hasonló elévülési időt állapít meg a Btk. 58. §-a (1) bekezdésének d) pontja is. E szerint tehát a szabadságvesztés — hacsak időközben az elévülés félbe nem szakadt — 1965. szeptember 16-án már elévültnek volt tekinthető. 1963. április 24-én azonban, amikor az elsőfokú bíróság ennek végrehajtását elrendelte, e kérdés még nem volt időszerű. Időközben hatályba lépett az 1963. március 22-én közzétett közkegyelmi rendelkezés (1963. évi 4. sz. tvr.). Minthogy annak idején a közkegyelmi rendelkezés alkalmazására került sor, az eljárást megszüntették. Ez a megszüntetés csak 1963. március 22-ét követő 3 év leteltével lett volna végleges, mivel azonban a vádlott a türelmi idő alatt újabb bűntettet követett el, a közkegyelem hatályát vesztette. így került a jog98