Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

szélyesség olyan foka, amely őt a közügyekben való részvételre szabadságvesztése letöltése után is méltatlanná tenné. Ezért vele szemben a Legfelsőbb Bíróság a közügyektől eltiltás kiszabását mellőzte. [Legf. Bír. Bf. I. 1150/1964. sz.] [4346.] 2530. A közügyektől eltiltás alkalmazásának feltételei. Az első fokú bíróság a terhelteket bűnszövetségben folytatólagosan elkövetett, a társadalmi tulajdont károsító sikkasztás miatt 1—1 évi szabadságvesztésre és a közügyek gyakorlásától 1—1 évi eltiltásra ítélte. Az I. r. terhelt az egyik KÖZÉRT húsüzlet vezetője, a II. r. terhelt pedig az üzletnek helyettes vezetője volt. 1963. december hó közepén nevezettek megbeszélték, hogy az általuk kiszolgált vevőktől átvett pénz egy részét nem fizetik be a pénztárba, hanem nagyobb részben maguknak tartják meg, de juttatnak belőle a bolt más dolgozóinak is. Ilyen módon a terheltek 8000 Ft-ot osztottak meg maguk között, s ugyanakkor a beosztott bolti dolgozók részére 1800 Ft értékben juttattak húsneműeket oly módon, hogy a dolgozók azokat a vételár megfizetése nélkül vitték ki az üzletből, és az ellenértéket a terheltek fizették be az általuk visszatartott pénzből. Az első fokú bíróság a II. r. terheltnél a büntetlen előéletet, egy gyermekes családos állapotát, a beismerését, valamint azt a körülményt, hogy a neki jutó 4000 Ft-ból a helyszínen megtalált 2000 Ft-on felüli további 2000 Ft-ot is önként megtérítette, enyhítőként értékelte. Az I. r. terhelttel szemben pedig a büntetlen előéletet és a terhes családi helyzetet értékelte enyhítő körülményként. Az enyhítő körülményekre figyelemmel a súlyosítóként jelentkező folytatólagosság ellenére a bíróság a Btk. 68. § (2) bekezdés c) pontját alkalmazhatónak találta azért is, mert a 10 000 Ft körüli kárösszeg az adott esetben nem utal olyan magas fokú tárgyi társadalomra veszélyességre, amely az enyhítő szakasz alkalmazását kizárná. A másodfokú bíróság mindenben magáévá tette az első fokú bíróság által figyelembe vett bűnösségi körülményeket, és a bűntett tárgyi társadalomra veszélyességével kapcsolatban kifejtett álláspontot. A másodfokú bíróság megállapította, hogy a terheltek jó szakmunkások, akik továbbra is a KÖZÉRT Vállalat alkalmazottai mint beosztottak, akik régóta dolgoznak ebben a szakmában, és most első ízben kerültek bíróság elé. Mindezek a körülmények a terheltek kisebb fokú társadalomra veszélyességére mutatnak. Utalt a másodfokú bíróság arra, hogy a kár részben megtérült. Ezért a másodfokú bíróság úgy látta, hogy a Btk. 34. §-ában írt büntetési célok a büntetés végrehajtása nélkül is elérhetők, s mellőzte a terhelteknek közügyektől való eltiltását. A másodfokú bíróság mindkét terhelttel szemben a szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. A másodfokú bíróság ítéletének a büntetést kiszabó rendelkezése ellen emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság a következő indokolással alaposnak találta. A Legfelsőbb Bíróságnak abban a kérdésben kellett döntenie, hogy a törvénynek megfelelően járt-e el az elsőfokú bíróság, amikor a cselekmény tárgyi súlyára tekintettel a terheltekkel szemben a közügyektől eltiltását alkat88