Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

mázta, illetve nem sértett-e törvényt a másodfokú bíróság akkor, amikor az elsőfokú bíróságnak ez ítéleti rendelkezését mellőzte. E kérdés eldöntésénél a Legfelsőbb Bíróság az alábbiakra mutat rá: Amint arra a törvény miniszteri indokolása is utal a közügyektől eltiltás alkalmazásának két előfeltétele van. A bíróság csak akkor szabhatja ki ezt a mellékbüntetést, ha a) az elkövetőt főbüntetésként szabadságvesztésre ítélte és b) az elkövető a közügyekben való részvételre méltatlannak mutatkozik. Ha azonban az említett feltételek adottak, a bíróság a közügyektől eltiltást köteles kiszabni. A terheltekkel szemben a bíróságok vagyon elleni bűntett miatt, szabadságvesztést szabtak ki. A terheltek a társadalmi tulajdont károsító cselekményüket a kereskedelem körében olyan módon követték el — húsáru kimérésével kapcsolatos visszaélés — ami már több ízben foglalkoztatta a bűnüldöző szerveket, s amely cselekmények viszonylagos elszaporodottságuk mellett azért is különösen veszélyesek a társadalomra, minthogy leleplezésük is nehéz. Emeli a terheltek személyi társadalomra veszélyességét az a körülmény is, hogy cselekményük leplezésére bűnre csábították munkatársaikat is. Ilyen körülmények mellett az első fokon eljárt bíróság alkalmazta helyesen a törvényt, amikor terhelteket a közügyektől eltiltotta, s törvényt sértett a másodfokú bíróság, amikor e mellékbüntetés alkalmazását mellőzte. Minthogy a Btk. 70. § (5) bekezdés a) pontja értelmében a büntetés végrehajtása nem függeszthető fel, ha a bíróság a közügyektől eltiltást alkalmazott, nincs törvényes lehetőség arra, hogy a terheltekkel szemben kiszabott szabadságvesztés végrehajtását a Legfelsőbb Bíróság felfüggessze. [Legf. Bír. B. törv. I. 157/1965. sz.] [4458.] 2531. A közügyektől eltiltás nem mellőzhető pusztán azért, mert a terhelt korábban kiszabott közügyektől eltiltás hatálya alatt áll. Az első fokú bíróság a vádlott bűnösségét visszaesőként elkövetett tiltott visszatérésben és visszaesőként elkövetett üzletszerű kéjelgésben állapította meg. Ezért halmazati büntetésül 1 év 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Az ítélet ellen az ügyész fellebbezési óvással élt a közügyektől eltiltás mellőzése miatt. Az óvás alapos. Az első fokú bíróság tévedett, amikor a közügyektől eltiltást mellőzte. A mellőzést azzal indokolta, hogy a vádlottal szemben korábbi elítélései során alkalmazott közügyektől eltiltás hatálya — figyelemmel a Btk. 50. §-ának (2) bekezdésében foglaltakra — még fennáll, s az újabb közügyektől eltiltás alkalmazása e mellékbüntetés szükségtelen halmozását jelentené. A közügyektől eltiltás mint mellékbüntetés alkalmazása ezen az alapon nem mellőzhető. A Btk. 49. §-a szerint a közügyektől eltiltást azzal szemben kell alkalmazni, akit szabadságvesztésre ítéltek, ha az eset összes körülményeit figyelembe véve a közügyekben résztvételre méltatlannak mutatkozik. Nincs olyan törvényi rendelkezés, de bírói gyakorlat sem, amely a fenti általános szabállyal szemben e mellékbüntetés alkalmazását mellőzhetővé tenné akkor, ha a vádlott korábbi elítélése következtében ugyanilyen mellékbüntetés hatálya alatt áll. Több ilyen mellékbüntetés kumulációjáról pedig egy89