Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

2524. Férje háztartásában élö vagyontalan terhelttel szemben pénzmellékbüntetés nem szabható ki. A járásbíróság a háztartásbeli, vagyontalan terheltet bűnösnek mondotta ki rágalmazásban, és ezért 1 hónapi szabadságvesztésre, valamint 1000 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte. A szabadságvesztés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztette. Az ítélet ellen emelt törvényességi óvás alapos. A személyi adatok szerint a férje háztartásában élő terheltnek sem vagyona, sem jövedelme, sem keresete nincsen. A Btk. 46. § (1) bekezdése értelmében, pénzmellékbüntetés kiszabásának csak a bűntett olyan elkövetőjével szemben van helye — az ott meghatározott esetekben —, akinek megfelelő vagyona, jövedelme vagy keresete van. Tévedett és törvényt sértett tehát a járásbíróság, amikor a terhelttel szemben pénzmellékbüntetést alkalmazott. A Legfelsőbb Bíróság ezért az ítéletnek az említett részét hatályon kívül helyezte, és a terhelttel szemben kiszabott pénzmellékbüntetést mellőzte. [Legf. Bír. B. törv. III. 98/1964. sz.] [3968.] 2525. Pénzmellékbüntetés törvénysértő alkalmazása téves indokolás alapján. A járásbíróság a terheltet a társadalmi tulajdont károsító orgazdaság miatt 3 évi próbaidőre felfüggesztett 3 hónapi szabadságvesztésre és 400 Ft pénzmellékbüntetésre ítélte. A terheltnek a pénzmellékbüntetés kiszabása miatt bejelentett fellebbezését a megyei bíróság elutasította. Álláspontja szerint: ,,A felfüggesztett szabadságvesztés mellett kiszabott pénzmellékbüntetés esetében a döntő súly nem a megfelelő kereseten, jövédelmen és vagyonon van, hanem — mivel a szabadságvesztés nem kerül végrehajtásra —, azon, hogy a pénzmellékbüntetéssel az elkövetőt újabb bűntett elkövetésétől hathatósabban lehessen visszatartani. A fő- és mellékbüntetés várható összhatása a döntő." A járásbíróság és a megyei bíróság határozatainak a pénzmellékbüntetést kiszabó rendelkezése és a másodfokú ítéletnek ezzel kapcsolatos indokolása miatt emelt törvényességi óvás alapos. A Btk. 46. §-a szerint mellékbüntetésként pénzbüntetést azzal szemben kell, illetve lehet alkalmazni, akit szabadságvesztésre ítéltek és megfelelő keresete, jövedelme vagy vagyona van. A megfelelő kereset, jövedelem vagy vagyon a pénzmellékbüntetés kiszabásának egyik előfeltétele. Az első fokú ítéletből kitűnően a terhelt rokkantsági nyugdíjas, havi nyugdíja 1000 Ft. Ebből 3 kiskorú gyermekét és feleségét tartja el. Vagyona egy családi ház és 100 négyszögöl szőlő. A lakóház jövedelmet nem hoz, és a 100 négyszögöl szőlő sem hoz az öttagú család megélhetése szempontjából számításba vehető jövedelmet. Az 1000 Ft rokkantsági nyugdíj — figyelemmel arra, hogy a három eltartásra szoruló gyermek 14, 13 és 11 éves — csupán a legszükségesebb megélhetési költségek fedezésére elegendő. A terhelt családi körülményeire tekintettel tehát nem rendelkezik oly keresettel, jövedelemmel vagy vagyonnal, amely a pénzbüntetés kiszabására alapul szolgálhatna. Éppen ezért a pénzmellékbüntetést kiszabó ítéleti rendelkezés törvénysértő. 84