Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

hogy a békéltetés nem. vezetett eredményre, a bíróság közölte a felekkel, hogy tárgyalásra fog határnapot kitűzni. Az első fokú bíróság tehát a személyes meghallgatás során — amely személyes meghallgatás is még az indítványi határidőn belül volt —, nem vizsgálta a magánindítványt előterjesztő személyeknek ez irányú, avagy képviseleti jogosultságát. Ezt a kérdést csak később, megkeresés útján igyekezett tisztázni, amikor is a 1-i községi tanács VB közölte, hogy a sértettek jelenlegi gondnoka S. J. Az első fokú bíróság nem tartott tárgyalást, hanem újabb személyes meghallgatást rendelt és erre S. J.-et minden egyéb közlés nélkül a sértett képviselőjeként idézte. A személyes meghallgatáson S. J. nem jelent meg, de megjelentek a sértettek és a magánindítványt előterjesztő L. J. felesége, aki egyúttal a sértettek testvére, s aki kérte a vádlott megbüntetését. A bíróság a személyes meghallgatást azzal rekesztette be, hogy a tárgyalásra hivatalból tűz határnapot. A határnap kitűzése helyett a bíróság a büntetőeljárást megszüntette, mert a személyes meghallgatáson a sértett hivatalos, képviseletre jogosult gondnoka szabályszerű idézés ellenére nem jelent meg. A végzés ellen L. J. mint a sértettek képviselője és gyámja fellebbezéssel élt. Fellebbezése indokaiban elmondotta, hogy a sértettek 1945. évben lettek gondnoksága alá helyezve, s azóta mindennemű hatósági eljárásban ő a képviselőjük. Előadta azt is, hogy a személyes meghallgatáson mindkét sértett, valamint felesége jelen volt, kérték a vádlott megbüntetését. Megítélése szerint jogosan képviselhette sógornői érdekeit. A fellebbezés részben alapos. A személyes meghallgatáson S. J. hivatalos gondnok valóban nem jelent meg, de megjelentek a sértettek, s a magánindítványt előterjesztő L. J. felesége, aki a sértettek testvére. Márpedig a Be. 45. § (2) bek. értelmében a magánvádló, a sértett és az ügyben szereplő egyéb érdekelt képviseletére a Btk. 114. §-ában megjelölt nagykorú hozzátartozó is jogosult meghatalmazás alapján. Minthogy a sértettekkel együtt és képviseletükben megjelent L. J.-né a sértettek testvére, tehát nagykorú hozzátartozó, így a sértettek képviseletében megjelenhetett, s csupán azt kellett vizsgálni — ami nem történt meg —, van-e a képviseletre meghatalmazása, illetve meghatalmazás csatolására kellett volna felhívni. Természetesen a most kifejtettek csak akkor érvényesek, ha a magánindítvány előterjesztése szabályszerűen történt. Ezt azonban az iratokból megállapítani nem lehet. Nem állapítható meg az sem, hogy a sértettek cselekvőképtelenek, avagy korlátoltan cselekvőképesek-e. A Btk. 28. § (1) bek. szerint ugyanis, ha a sértett korlátoltan cselekvőképes, a törvényes képviselője is, tehát a sértett, vagy törvényes képviselője, — ha pedig cselekvőképtelen, kizárólag a törvényes képviselője jogosult a magánindítvány előterjesztésére. Ennélfogva a vonatkozó iratok beszerzésével lehet csak megállapítani, hogy a magánindítvány előterjesztésére ki jogosult. Minthogy az első fokú bíróság ezt a kérdést nem vizsgálta, lényeges szabálysértést követett el, amely az az ügy helyes elbírálását akadályozta. A másodfokú bíróság ezért a Be. 269. § (3) bekezdésére figyelemmel a Be. 256. § (1) bek. alapján az első fokú bíróság végzését hatályon kívül helyezte s új eljárásra utasította. 55