Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

tulajdonított jelentőséget annak, hogy a sértett az emberi élet kioltására tipikusan alkalmas eszközzel nem rendelkezett. Az ököllel való ütlegelés, fejen és gyomortájékon történő rugdalás, nyakszorongatás, tarkóra mért ütés és végül egy idegen nehéz tárggyal való megdobás összességében, a sértett és a vádlott fizikai erőviszonyához, támadási, illetve védekezési képességéhez képest, az adott esetben épp olyan mértékben szükségessé tette az elhárítás alkalmazott módját, mintha a sértett az élet kioltására általában használatos eszközzel támadt volna. Az elhárító cselekmény szükségességének vizsgálatánál nem lehet mehanikusan csupán a támadó, illetve védekező személynél levő eszközök veszélyességét egybevetni. Az ellenkező álláspont az eszköznélküli támadásban rejlő konkrét veszélyhelyzet felmérésének, a szemben állók személyi adottságainak, illetve az azokból fakadó támadási és védekezési lehetőségeknek a vizsgálódás köréből való indokolatlan kirekesztését, a jogos védelem fogalmának hibásan leegyszerűsítő értékelését eredményezné. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a jogos védelem esetének fennforgását megállapította, és a Btk. 25. §-ának (1), illetve (2) bekezdésére figyelemmel a Be. 226. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján a vádlottat az ellene emberölés miatt emelt vád alól büntethetőséget kizáró ok folytán felmentette. Rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a Btk. 25. §-a (3) bekezdésének alkalmazására csak az esetben kerülhet sor, ha az elkövető az elhárítás objektíve szükséges mértékét túllépi, ha a védekező cselekmény súlyosabb sérelmet idéz elő, mint amilyent az elhárítani kívánt támadás előidézett volna. A védekezés szükséges mértékének túllépése esetén is gondos elemzést kíván annak elhatárolása, hogy a Btk. 25. §-a (3) bekezdésének első vagy második fordulatában írt rendelkezések alkalmazandók-e. Élet ellen irányuló jogtalan támadás esetén azonban az állandósult bírói gyakorlat szerint az arányosság kérdése fel sem merülhet (BK 63. BJD 146.), éppen ezért ilyen jellegű támadásnak ugyancsak életet veszélyeztető elhárításánál a Btk. 25. §-ának (3) bekezdésében foglaltak alkalmazása nem foghat helyt. [Legf. Bír. Bf. I. 780 1965. sz.] [4666.] 2477. Bebizonyítottság helyett jogos védelem címén felmentés. [4563.] Részletesen: Be. 65. §-nál. A magánindítvány hiánya 28. § 2478. A magánindítvány előterjesztésére, illetve a képviseletre való jogosultság kérdése gondnokság alá helyezett sértettek esetében. A panaszfelvételi jegyzőkönyv tartalma szerint a vádlott a süketnéma és elmegyenge Sz. M. és Sz. A. 1-i lakosokat könnyű testi sértés okozásával bántalmazta. A magánindítványt L. J. gondozó és A. J. hivatalból kirendelt gondnok írták alá. A járásbíróság a feleket személyes meghallgatásra idézte. A sértettek képviseletében a magánindítványt is előterjesztő L. J. gondozó jelent meg. Mint54