Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

lát érték. Miközben a sértett tovább szitkozódott, két esetben is behajolt az összetört ajtórészen. Ettől a vádlott még jobban megrémült, ekkor máinem tudott magán uralkodni, bal kezével felkapott egy kisbaltát, vállmagasságig felemelte és azt a tőle kb. 2 méterre levő sértett felé dobta. A balta a szemben álló sértett jobb homlokát eltalálta, a koponyacsontját betörte, a jobb szemét is úgy sértette meg, hogy azt műtétileg el kellett távolítani. A sérülés életveszélyes volt, maradandó egészségkárosodást eredményezett, a gépkocsivezető foglalkozású sértett e munka végzésére már nem képes. Amikor a vádlott felesége egy segédrendőrrel haza érkezett és az ajtót kinyitotta, a vádlottat igen feldúlt ijedt áEapotban találta. Az első fokú bíróság a felmentő ítéletnek indokolásában megállapította, hogy a 68 éves, beteges vádlott jogos védelmi helyzetben cselekedett, amikor a — 32 éves, erőfölényben levő — sértett támadásától megrémülve, felkapta a kisbaltát és a betört üvegajtón keresztül a sértett irányába dobta. A sértett csákánnyal támadt a vádlottra, így a vádlottnak a támadás elhárításához használt eszközre szüksége volt, a használt eszköz arányban állt a sértett támadásával. Ezekre tekintettel a Btk. 25. §-ának (1), illetve (2) bekezdése felhívásával vádlottat a Be. 226. §-a (1) bekezdésének c) pontja alapján felmentette az emberölés kísérlete miatt ellene emelt vád alól. A megyei főügyészség a vádlott felmentése miatt, elítélése végett jelentett be fellebbezési óvást. Álláspontja szerint a vádlott nem volt jogos védelmi helyzetben, mivel a sértett támadása közvetlenül nem fenyegette a vádlott életét. A sértett ugyanis a bezárt ajtót nem törte be teljesen, a zárat, illetőleg lakatot sem verte le az ajtóról és mivel a betört ajtón való bemászásra kísérletet nem tett, a közvetlen támadás veszélye a vádlottat nem fenyegette. A Legfelsőbb Bíróság szerint helyesen ismerte fel az első fokú bíróság, hogy a vádlott jogos védelmi helyzetben követte el a cselekményét, azzal a helyesbítéssel azonban, hogy a sértettnek — a tényállásban írt — jogtalan támadása a vádlott élete és nem javai ellen irányult. Amikor az ittas sértett — a tényállásban írt módon — előbb késsel, majd csákánnyal a vádlott bezárt ajtajának ablakait betörte és annak kereteit öszszeroncsolta, s eközben állandó káromkodás közepette a vádlottat a konyhából kihívta, nem az ajtó megrongálása volt a célja, hanem az, hogy a vádlottal szemtől szembe kerülhessen. Támadó és bántalmazási szándékát mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy az ajtó szétroncsolt keretét a vádlotthoz vágta. A Legfelsőbb Bíróság nem osztotta azt az álláspontot, mely szerint a sértett jogtalan támadása nem volt a vádlott életét közvetlenül fenyegető, mivel a vádlott és a sértett között egy kulccsal és lakattal lezárt ajtó volt. A sértett támadása a lakásba bezárt vádlott személye ellen irányult, amikor az üvegajtó ablakát betörte. A vádlott nem várhatta meg, hogy a sértett a zár leverésével, vagy az ajtó szétroncsolásával szabad bemenetelt biztosít a maga részére és azt sem, hogy az általa kitört ajtórészen bemászva csákánynyal a kezében a vádlott életére tör. A 68 éves, törődött vádlottnak, amikor a konok kitartással garázdálkodó 32 éves erőfölényben levő ittas sértett előbb zsebkéssel, majd — amikor keze megsérült — csákánnyal szétverte ajtóját, nem lehetett kétsége a sértett célját illetően. Csak arra gondolhatott, hogy a sértett őt bántalmazni akarja, éspedig akként, hogy a támadás végső 52