Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

ben állapítja meg a Btk. 254. §-ának speciális jogszabályi jellegét —, míg a Btk. 25. §-a (3) bekezdésének második fordulatában foglalt rendelkezés alkalmazását nem szorítja háttérbe a Btk. 254. §-ához képest. Következésképpen a törvény idézett indokolásából a Btk. 254. §-ának a Btk. 25. §-ával szembeni elsőbbsége nem következik. A kifejtettekhez képest az adott ügyben annak megállapítása után, hogy a terhelt elkövetési tevékenysége az emberölés törvényi tényállásának megfelel, a Legfelsőbb Bíróságnak azt kellett vizsgálnia, hogy az irányadó tényállás nyújt-e alapot a jogos védelemi megállapítására. Minthogy azt a Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvással megtámadott határozatában — igenlően döntötte el, a törvény helyes értelmezésével foglalta el azt az álláspontot, hogy a terhelt cselekménye emberölésnek minősül, amelyet a jogos védelem szükséges mértékének ijedtségből vagy menthető felindulásból történt túllépésével követte el. Az Elnökségi Tanács szerint tehát a Legfelsőbb Bíróság sem a megtámadott végzésében foglalt döntéssel, sem annak indokolásával nem sértette meg a törvényt, indokolása csupán a fentebb előadott okfejtéssel szorul kiegészítésre. Ezért az Elnökségi Tanács a törvényességi óvást elutasította. [Legf. Bír. B. törv. eln. tan. 455/1965. sz.] [4594.] Megjegyzés: A Legfelsőbb Bíróság törvényességi óvással megtámadott határozata a Bírósági Határozatok 1964. évi 11. számában 4182. sz. alatt (BJD 2471. sz.) került közlésre. 2475. A közvetlenül fenyegető támadás fogalma a jogos védelmi helyzet megítélésénél. A vádlott és a sértett családja között hosszabb idő óta feszült, haragos viszony áll fenn, mivel a sértett csak 7000 Ft térítés ellenében lett volna hajlandó a vádlott felesége és testvérei tulajdonában álló ház udvari lakásából elköltözni. A sértett és felesége bevásárlásból dél körül érkeztek haza. A sértett a bevásárlás során, majd lakásán és sógoránál is ivott és az elfogyasztott szeszesitaltól ittas állapotba került. Ilyen állapotában a kora délutáni órákban kisfiának megjegyezte „gyere kisfiam igyunk, majd csinálunk itt rendet a portán". A vádlott felesége — aki az ajtó előtt sepregetett — meghallotta a sértett megjegyzését, megijedt és a konyhában tartózkodó vádlottra — kulcscsal és lakattal — rázárta az ajtót; a függönyt leeresztette, a rácsos ajtót is behajtotta és elment a tanácsházára rendőrért. Ezt követően mintegy 5 perc múlva a sértett a vádlott ajtójához ment és a függönyt, valamint annak zsinórját zsebkéssel szétvagdosta, a függönyt az udvarba hajította, majd a rácsos kisajtót kezdte csapkodni, miközben szitkozódva hívta ki a vádlottat. Amikor a vádlott a konyhából rákiabált a sértettre, a sértett zsebkéssel az üvegajtó egyik felső ablakát betörte, eközben a kést tartó jobb keze a betört üvegtől megsérült és vérzett. A sértett ezután elszaladt az ajtótól és egy csákánnyal tért vissza, amivel a másik három ajtóüveget is betörte, és az üvegeket tartó keretet szétroncsolta. A sógora rákiáltott a sértettre és igyekezett őt megfékezni, az azonban ellökte úgy, hogy hanyatt esett. A vádlott ez alatt a betört ajtó mögött a konyhában megrémülve állt. A sértett tovább folytatta támadását és az ajtó ablakrészének kitört keretét két darabban a vádlotthoz vágta. Ezek a fadarabok a vádlott karját és olda4* 51