Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

Ez utóbbi álláspontot az Elnökségi Tanács nem osztja. A Btk. 25. §-ában foglalt jogos védelem büntethetőséget kizáró ok, és mint ilyen, a Btk. általános részébe tartozik, míg a Btk. 254. §-a a Btk. különös részében helyet foglaló speciális szabály. A kérdés elbírálásánál azonban a Btk. 253. és 254. §-ában foglalt bűntettek már kifejtett egymáshoz való kapcsolatára figyelemmel a specialitás viszonyát nem a Btk. 25. és 254., hanem a 25. és 253. §-ait illetően kell vizsgálni. A Btk. 25. §-ában meghatározott jogos védelmi helyzet és az ehhez társuló ijedtség vagy menthető felindulás a Btk. 253. §-ában foglalt emberölés, mint elkövetési tevékenység mellett lényegileg olyan további tényállási elemként jelentkezik, amely felmentéshez, adott esetben a büntetés korlátlan enyhítéséhez vezethet. A jogos védelem és az emberölés viszonya lényegileg hasonló a méltányolható okból származó erős felindulás és az emberölés viszonyához. Helyesen állapította meg a Legfelső Bíróság az óvással megtámadott határozatában, hogy a Btk. 254. §-ában meghatározott „méltányolható okból származó felindulás" és a 25. § (3) bekezdésében írt „menthető felindulás" kifejezések között tartalmi különbség nincsen. Az erős felindulásban elkövetett emberölés és a jogos védelemben elkövetett emberölés tényállási elemei közül az ölés és a felindulás közös elemek, míg a Btk. 253. §-ának és a Btk. 25. §-ának együttes alkalmazásával megállapított jogos védelemben elkövetett emberölés ennél lényegesen többet, a jogos védelmi helyzetet is magában foglalja. Minthogy a Btk. 254. §-a a Btk. 253. és 25. §-ának együttes alkalmazására vezető tényállási elemeket csak részben tartalmazza — a Btk. 253. §-ában foglalt elkövetési tevékenység mikénti minősítését illetően a Btk. 25. §-a a Btk. 254. §-át megelőzi. Ebből folyik a Legfelsőbb Bíróság ama álláspontjának helyessége is, hogy ha az elkövető csupán jogtalan támadás ellen védekezik, de menthető indokból túllépi az elhárítás szükséges mértékét —, magatartása értékelésében a támadási szándék hiánya, a védekező helyzet maradéktalan érvényre juttatása csupán a Btk. 25. §-a (3) bekezdése második fordulatának és a Btk. 69. §-ának alkalmazásával, tehát a büntetés korlátlan enyhítésével lehetséges, és hogy ilyen esetben nem lehet áttérni a Btk. 254. §-án alapuló minősítésre. A Btk. 254. §-ához fűzött miniszteri indokolás szerint a Btk. 21. §-ának (2) bekezdésében foglalt általános rendelkezéssel szemben a Btk. 254. §-ának rendelkezése speciális szabály, amely az általános szabály alkalmazását kizárja. A törvényességi óvás szerint ugyanennek a szabálynak érvényesülnie kell a Btk. 25. §-ával kapcsolatban is. Ezt az érvelést az Elnökségi Tanács nem találta alaposnak. A Btk. 254. §-ában foglalt erős felindulás ugyanis azonos jellegű a Btk. 21. §-ának (2) bekezdésében megjelölt nem pathologiás eredetű tudatzavarral. A jogalkotó tehát a Btk. 21. §-a (2) bekezdésének adott esetben megállapítható elemét a Btk. 254. -ának teljes egészében tényállási elemévé tette. Ezzel szemben a Btk. 25. §-a (3) bekezdésének második tételben foglalt felindulás egymagában, a jogos védelmi helyzet nélkül a Btk. 25. §-ának alkalmazásához nem vezethet, — a jogos védelmi helyzettel összekapcsolt felindulás pedig a maga egészében a Btk. 254. §-ának nem tényállási eleme. Nem véletlen tehát, hogy a Btk. 254. §-ához fűzött miniszteri indokolás csupán a Btk. 21. §-ával szem50