Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

hataílanságánál fogva — különböző jogi értékelés ugyancsak lehetetlen. Ehhez képest a cselekménynek erős felindulásban elkövetett emberölésként való minősítése és ugyanakkor a büntetés kiszabásánál a Btk. 25. §-a (3) bekezdésének a felhívása: a szándék keletkezését befolyásoló ugyanannak az egyetlen tényezőnek a kétszeres értékelését jelentené. A Btk. általános részében meghatározott jogintézmények és a különös rész szabályainak ilyen eredményű együttes alkalmazására nem kerülhet sor. Megállapította továbbá a Legfelsőbb Bíróság, hogy azokban az esetekben, ha az elkövetőnek nincs támadási szándéka, ha jogtalan támadás ellen védekezik, de menthető indokoknál fogva túllépi az elhárítás szükséges mértékét, magatartása értékelésében a támadási szándék hiánya, a védekező helyzet maradéktalan érvényre juttatása a Btk. 25. §-a (3) bekezdése második fordulatának alkalmazásával, tehát a büntetés korlátlan enyhítésével lehetséges, és hogy ilyen esetben a Btk. 25. §-a (3) bekezdése második fordulatának alkalmazása helyett sem lehet áttérni a Btk. 254. §-án alapuló minősítésre. A Btk. 254. §-a alapján történő minősítés akkor kerül előtérbe, ha a terhelt nem jogos védelmi, hanem támadó helyzetben valósította meg az ölési cselekményt. A törvényességi óvás ezt az álláspontot támadta. Érvelése szerint a vád tárgyává tett tevékenység minősítése megelőzi a cselekmény jogellenességének vizsgálatát — a Btk. 25. §-ának (3) bekezdésében és 254. §-ában meghatározott felindulás tartalmilag nem azonos fogalom —, de álláspontja szerint a kétszeres értékelésnek egyébként sincsen akadálya, s így a bűncselekménynek a Btk. 254. §-a alapján való minősítése esetén sem kizárt a Btk. 25. §-a (3) bekezdésének II. fordulata folytán a Btk. 69. §-ának alkalmazása. Azt a kérdést kell tehát eldönteni, hogy a jogos védelmi helyzet megállapítása és értékelése megelőzi-e a bűntettnek a Btk. 254. §-a szerinti minősítését, vagy előbb megállapítható az erős felindulásban elkövetett emberölés. Az Elnökségi Tanács megítélése szerint a kérdés eldöntésének alapja a Btk. 253. és 254. §-ában foglalt bűntettek egymáshoz való viszonyának helyes megállapítása. A Btk. 253. §-ának (1) bekezdése szerint az emberölést az követi el, „Aki mást megöl.. .". A Btk. 254. §-a szerint az erős felindulásban elkövetett emberölést ugyancsak az követi el, „aki mást megöl", mégis azzal a megszorítással, hogy „ha ölési szándéka méltányolható okból származó erős felindulásban keletkezett és a bűntettet ebben az állapotában végre is hajtotta". E további tényállási elem fennforgása esetére a törvény az emberölésre meghatározott törvényi büntetési tételnél lényegesen enyhébb büntetési tételt állapít meg. Ekként a Btk. 254. §-ában foglalt erős felindulásban elkövetett emberölés dogmatikai szempontból a Btk. 253. §-ában meghatározott emberölésnek privilegizált esete. Ennek felismerése arra az eredményre vezet, hogy az ítélkezés során a bíróságnak elsősorban az azonos elkövetési cselekmény megvalósulását kell megállapítania, míg a méltányolható okból keletkezett erős felindulás vizsgálatára csak azután kerülhet sor. A törvényességi óvásban kifejtett álláspont szerint a Btk. 254. §-ában írt törvényi tényállás speciális jogszabály, amelynek alkalmazását a Btk. 25. §-a (3) bekezdésének II. fordulata nem zárhatja ki. 4 Büntetőjogi döntvénytár 49