Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

támadási szándék hiánya, a védekezési pozíció maradéktalanul érvényre jusson, éppen a büntetés korlátlan enyhítési lehetőségével. Éppen ezért ezekben az esetekben a Btk. 25. § (3) bekezdés második fordulata helyett sem lehet a Btk. 254. §-a szerinti minősítésre áttérni. A 25. § (3) bekezdését ilyen esetben az emberölés alapesete, a Btk. 253. § (1) bekezdése vonatkozásában kell alkalmazni. Az elkövető cselekménye jogellenességének vizsgálata az ítélkezés során megelőzi a Btk. Különös Részében meghatározott anyagi jogszabályok alkalmazását. A jogos védelmi helyzet fennforgásának vizsgálata a jogtalan támadás és az elhárító tevékenység egymáshoz való viszonyának elemzéséből áll. Ha az elemzés eredményeként az nyer megállapítást, hogy az elkövető magatartása a jogos védekezés körén belül történt, akkor ezzel már az is eldöntött, hogy az elkövetőnek nem volt támadási szándéka, hogy egy jogtalan támadás ellen jogszerűen védekezett, illetve, hogy a jogtalan támadás kiváltotta indulatok (félelem, ijedtség stb.) hatása alatt a védelem szükséges mértékét túllépve védekezett. Ezzel tehát az elkövető bűnössége és büntethetősége, a szándékának keletkezési körülményei is tisztázottak. Ezzel szemben, ha a terhelt szándéka nem jogos védelmi helyzetben, hanem „méltányolható okból származó erős felindulásban" keletkezett, tehát eme indulati állapota nem védekezésre, hanem támadásra indította, akkor kerül előtérbe az emberölés privilegizált esete. [Legf. Bír. Bf. IV. 451/1964. sz.] [4182.] 2473. Jogos védelem megállapításának mellőzése az italozás utáni kölcsönös tettlegesség esetén. A vádlott a barátaival az egyik vendéglőben italozott. A záróra után este 11 órakor a vádlott és társasága hazaindult. Ugyanekkor távozott a vendéglőből Sz. L. sértett és társasága. Sz. L. odaszólt a vádlott társaságában levő B. L.-nak, hogy csatlakozzék hozzájuk és velük menjen haza, aki a felhívásnak eleget is tett. Ez nem tetszett a vádlottnak. A két társaság útja egyfelé vezetett és ezért újból találkoztak. Ekkor a vádlott odaszólt B. L.-nak, hogy miért nem velük megy haza. Ebből szóváltás keletkezett. Ennek során a sértett küldte haza a vádlott társaságában levő fiatalokat, majd E. I.-t meg is ütötte. A vádlott felháborodott a sértett magatartásán és leütötte a sértettet, aki a földre esett. A vádlott attól tartva, hogy a magatartásának következménye lesz, futásnak eredt azzal a fenyegető kiáltással: „még majd találkozunk". A helyszínen tartózkodók közül négyen a vádlott után eredtek, hogy kérdőre vonják, miért ütötte le a sértettet. Őket a sértett is követte. A vádlott pár száz méter futás után elfulladva megállt. Minthogy az őt követők már megközelítették a vádlottat, kinyitotta zsebkését, azt maga előtt tartva várta őket. Majd amikor közelébe értek, a késsel hadonászni kezdett úgy, hogy az üldözők nem is merték megközelíteni, s tőle mintegy 4—5 méterre megálltak. Ezt követően a helyszínre érkezett Sz. L. sértett is. A többiek figyelmeztették, hogy ne menjen a vádlott közelébe, mert kés van nála. A sértett azonban a figyelmeztetést nem hallotta, hanem támadólag a vádlott felé ment. Ekkor a vádlott is a sértett felé lépett, majd késével egészen közelről három nagyerejű szúrást mért a sértett testére. Valamennyi sérülés életveszélyes volt. 46