Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

A vádlott a helyszínről elmenekült, majd másnap a rendőrségen önként jelentkezett. A sértettet eszméletlen, erősen kivérzett állapotban szállították kórházba. Életét csak a gyors és idejekorán alkalmazott orvosi segítség mentette meg. A megyei bíróság a vádlottat emberölés kísérlete miatt 5 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélte. Az ítélet ellen a vádlott és a védő jelentettek be fellebbezést a jogos védelem megállapítása végett, felmentésért. A fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság elutasította. A tényállás szerint a két társaság egyidőben italozott, bizonyos mértékig ittasak voltak. Szóváltás közben ütötte meg a sértett az egyik jelenlevőt. Erre az erőszakos cselekményre a vádlott újabb erőszakossággal válaszolt: a sértettet leütötte. A vádlott tudatában volt cselekménye helytelenségének és tisztában volt azzal is, hogy e magatartását a sértett és társai részéről újabb erőszakos cselekmények követhetik, mert a helyszínről elszaladt és futás közben kiabálta vissza: „még majd találkozunk". Az üldözés folytán megfélemlített vádlott szorongatott helyzetben vette elő a kést, amelynek láttán az őt üldözők meg is álltak. A sértett viszont puszta kézzel lépett a vádlott elé, ugyanakkor a vádlott is tett egy lépést a sértett irányába. Találkozásuk pillanatában a vádlott már szúrt is és szúrásai nagyrészt halálos eredmény előidézésére is alkalmasak voltak. Azt, hogy a cselekmény végrehajtásának időpontjában fennállott-e a vádlott javára a jogos védelmi helyzet, csak egységesen, tehát a történések egész folyamata alapján a cselekménysor összefüggő vizsgálatával lehet megállapítani. Az elbírált esetben a két italozó társaság között keletkezett tettlegesség során nemcsak a sértett, de a vádlott támadása is jogtalan volt: az erőszakosságot erőszak követte. A Btk. 25. § (2) bekezdése szerint jogos védelemben az cselekszik, akinek a cselekménye a közérdek vagy a saját, illetőleg mások személye vagy javai ellen intézett vagy azokat közvetlenül fenyegető jogtalan támadás elhárításához szükséges. A jogos védelmi helyzet intézményének jogpolitikai alapja a bűncselekmény elhárításának a szükségessége. A jogtalan támadást elhárító személy: a társadalom védekezését valósítja meg a bűncselekménnyel szemben, azt a védekezést, amit egyébként a társadalom meghatározott szervei útján fejtene ki. Ezért is élvez büntetlenséget. De nem igényelheti magának e kedvezményt az, aki maga is a jogtalanság talaján áll. Az elbírált ügyben a kölcsönös tettlegességre úgy került sor, hogy az ital hatása alatt álló mindkét csoport egy-egy tagját bántalmazás érte. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint abban a helyzetben, amikor személyi ellentétek miatt kölcsönös erőszakosságra kerül sor és a tettlegességben résztvevők további erőszakos cselekményre kölcsönösen készülnek: a szembenálló csoportok minden tagja maga is jogtalanság talaján áll. Ilyen esetben a törvény a szembenálló felek egyikének sem nyújt az erőszakossággal szemben védelmet: jogos védelmi helyzet a kölcsönös kocsmai verekedések résztvevői javára meg nem állapítható, még akkor sem, ha az előállott helyzet folytán az egyik fél a másikkal szemben fölénybe került. A jogos védelmi helyzet hiánya pedig kizárja a jogos védelem menthető túllépésének megállapítását is.. [Legf. Bír. Bf. 1045/1964. sz.] [4342.] 47