Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

puló azt a megállapítását, hogy a vádlott tudatzavara nagymértékben korlátozta a cselekmény társadalomra veszélyes következményeinek felismerésében. [Legf. Bír. Bf. II. 167/1963. sz.] [3893.] 2457. Közvetlen a szülés után elkövetett emberölésnél a korlátolt beszámítás. Az első fokú bíróság vádlottat emberölés miatt három évi szabadságvesztésre és a közügyektől három évre eltiltásra ítélte. Az ítéleti tényállás összefoglalt lényege szerint vádlott törvényesen elvált. 1961. év végén házasságon kívül teherbe esett, terhességét azonban szülei és ismerősei előtt eltitkolta. Amikor terhes állapota már szembetűnő volt, elhatározta, hogy a gyermekét megszüli és megöli. 1962. évi augusztus hó 4. napján kiment a budapesti munkásszállás WC-jébe és ott ülő állapotban gyermekét megszülte. A gyermeket azután hálóingébe becsavarta, aki 20 perc alatt megfulladt. Az első fokú bíróság ítélete ellen a vádlott és védő a minősítés miatt és enyhítés végett jelentettek be fellebbezést. A Legfelsőbb Bíróság miután a Be. 248. § (1) bekezdése alapján részbizonyítást vett fel, amelynek során az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságát is megkereste szakvélemény adása végett, a tényállást a Bizottság véleménye alapján akként helyesbíti, hogy vádlottat tudatzavara közepes fokban korlátozta a cselekmény társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésében. Az irányadó tényállás alapján az első fokú bíróság törvényesen állapította meg a vádlott bűnösségét. Az igazságügyi elmeorvosszakértőknek a nyomozás során adott szakvéleménye szerint a vádlottnál a cselekmény elkövetésekor tudatzavar nem állott fenn, azonban közepes mértékben korlátozva volt a cselekmény társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésében. Az első fokú bírósági tárgyaláson egyedül az egyik igazságügyi elmeorvosszakértő nyilvánított véleményt. A szakértő a nyomozás során adott véleményét akként módosította, hogy a vádlottnál a cselekmény elkövetésekor tudatzavar nem állott fenn, azonban csupán kis mértékben volt korlátozva a cselekmény társadalomra veszélyes következményeinek felismerésében. Minthogy az első fokú bíróság a 8/1954. IM. sz. rendelet 16. § (1) bekezdésének rendelkezése ellenére — a szakértői vélemény módosítására tekintettel — csak egy elmeorvosszakértőt hallgatott meg, a Legfelsőbbb Bíróság a Be. 248. § (1) bekezdése alapján elrendelte a szakértők újbóli meghallgatását. A szakértők véleménye szerint a vádlott a cselekmény elkövetésekor nem volt tudatzavarban, azonban közepes mértékben korlátozva volt a cselekmény társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésében. A Legfelsőbb Bíróság az elmeorvosszakértők véleményének felülvizsgálása végett a Be. 68. § (2) bekezdése alapján megkereste az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságát. Az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának véleményét elfogadva a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy a vádlott a cselekményt olyan tudatzavarban követte el, amely őt közepes fokban korlátozta a cselekmény társadalomra veszélyes következményeinek a felismerésében. 36