Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

Ennek a meghatározásnak és a jelen ügyben ítélkezés alapjául elfogadott helyes tényállásnak szem előtt tartása mellett a Legfelsőbb Bíróság úgy találta, hogy az adott esetben a vádlott a megfontolásban és mérlegelésben, az érvek és ellenérvek feléledésében nem volt annyira gátolt és tudata nem volt oly fokban beszűkült, ami a cselekménye társadalomra veszélyes következményeinek felismerésére őt képtelenné tette. Az irányadó tényállás szerint ugyanis a cselekmény elkövetésének napján délután a vádlott kisgyermekével együtt vonattal S. községbe utazott a szüleihez azzal a szándékkal, hogy azoknál marad, de szüleit nem találta otthon. Gyalog jött haza onnan L. községbe, és csak ekkor merült fel benne az öngyilkosság gondolata, noha férjével való összetűzése és a férjének vele és gyermekével szemben megtett kijelentései korábban megtörténtek. Ezután a vádlott még a délután folyamán két búcsúlevelet írt, egyiket szüleinek, másikat a községi tanácsnak. Mindegyikben bejelenti, hogy öngyilkos lesz és kisgyermekét is a halálba viszi. De egyúttal mindegyik levélben intézkedéseket tesz bútorai és egyéb ingóságai tekintetében. A leveleket személyesen vitte a postára. A vádlott férje este 9 óra tájban éjjeli műszakra ment a gyárba, a kisgyermek már aludt, a vádlott is lefeküdt melléje. A vádlott aludni nem tudott, ekkor is töprengett, az öngyilkosság gondolatával foglalkozott és éjjel 11 óra körül lehetett, amikor felkelt és magához véve az alvó gyermeket kiment az udvarra. Itt rövid ideig megállt, majd odament a kúthoz és beleugrott. A tényállás szerint a végső elhatározását az adta, hogy férje az éjszakai műszakba távozás előtt szótlanul ment el hazulról, és ugyancsak férjének délutáni szótlansága nyomán érett meg az elhatározás a vádlottban a gyermeke megölésére. Sőt a megállapított tények szerint a vádlott arra is elhatározta magát, ha a férje munkába távozás előtt szól hozzá, akkor az öngyilkosságtól elállás mellett a postára adott leveleket másnap visszakéri. A tényállás tehát tanúsítja, hogy a vádlott mérlegelt, az érvek és ellenérvek feléledtek előtte, még az utolsó pillanatban az udvaron történt megállása is a tépelődést tükrözi. Az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottságának a jelen ügyben adott véleménye is kiemeli, hogy a vádlottnál a „rövidzárlati'' cselekvéssel nem egyezik a mérlegelés és a habozás, mely az akarati küzdelmet jelenti a depressióból származó indulati késztetés ellen. Az irányadó tényállás mellett a fentiekkel ellentétes a véleménynek ama további része, hogy az akarati motívumot „legyőzte" a kétségbeesés indulata, melynek hatása alatt a vádlott cselekményének társadalomra veszélyes voltát mérlegelni képtelen volt, holott a megállapított tények éppen az érvek és ellenérvek feléledését ismételten tanúsították. Mivel pedig a bíróság a szakértők véleményét ugyanúgy mint a többi bizonyítékokat — a Be. 223. §-a érteimében — a maguk összességében értékeli és meggyőződése szerint bírálja el, a Legfelsőbb Bíróság a Be. 248. § (1) bekezdés alapján elrendelt részbizonyítás során beszerzett és az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága által előterjesztett véleményt nem fogadta el döntésének alapjául. Magáévá tette azonban az első fokú bíróságnak helytálló indokokon ala35