Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

folytán hozott határozat eredményeként lefolytatandó új eljárásban pedig a panaszos e mulasztása pótolható és pótolni is kell. Alapos az óvás ama része is, amely szerint a bíróság a sajtóhelyreigazítási eljárást törvénysértéssel szüntette meg. Ugyanis a 26/1959. Korm. sz. rendelet 18. §-a szerint az ügyész fellépése — következésképpen semmiféle jognyilatkozata — a felek jogait nem érinti. Az ügyész indítványa tehát az eljárás megszüntetésének alapjául nem szolgálhatott, hiszen a panaszt S. M. terjesztette elő. De ilyennek a panaszos és képviselője nyilatkozata sem tekinthető. A panaszos részéről ugyanis nem hangzott el olyan nyilatkozat, amely szerint panaszát visszavonja. Igaz ugyan, hogy a panaszos és képviselője a panaszlott „indítványát" elfogadta, ebben azonban nem az jut kifejezésre, hogy a panasztól eláll és arról lemond, hogy a bíróság kötelezze a panaszlottat a helyreigazításra, — hanem az, hogy megelégszik olyan általánosabb jellegű helyreigazító nyilatkozat közlésével, mint amit a panaszbeadvány második oldala tartalmaz és nem ragaszkodik a 4. sorsz. tárgyalási jegyzőkönyvben foglalt részletesebb helyreigazítási igényhez. Arra, hogy a tárgyalási jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozatoknak a most előadott értelmet kell tulajdonítani, utal az is, hogy a panaszos a panaszlottnak az eljárás költségeiben való marasztalását kérte, továbbá maga az eljárt ügyész is hivatkozott a panasz alaposságára. De a bíróság is abban a tudatban hozott perjogi szempontból téves megszüntető végzést, hogy érdemi döntésre van szükség. Ugyanis a törvényességi óvással megtámadott végzésben megjelölte azt a napot, amelyben a helyreigazító nyilatkozatot a panaszlott közölni köteles. Ilyen módon a bíróság megszüntető végzésébe fogalmilag ellentétes rendelkezések kerültek. Az ügyben tehát érdemi döntés hozatala szükséges. Ezért a fentebb felsorolt törvénysértések megállapítása mellett a Legfelsőbb Bíróság a megtámadott határozatot — az alapos törvényességi óvás folytán — hatályon kívül helyezte és a bíróságot új eljárásra utasította. Irányításul rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy ha a sajtóhelyreigazítási eljárásban érdemi döntés szükséges, akkor ez — a hivatkozott jogszabály 21. §-ából következően — helyreigazítás közlésére kötelező ítélet vagy a panaszt elutasító végzés lehet. Érdemi döntésre azonban nincsen minden esetben feltétlenül szükség. Ilyen esetet ismer a kormányrendelet 19. §-ának második mondata, amely szerint az eljárást végzéssel meg kell szüntetni, ha a tárgyaláson egyik fél sem jelenik meg. De nem lehet a megszüntetés lehetőségét csupán a most megjelölt esetre korlátozni. Ugyanis a kormányrendelet 23. §-a szerint a rendeletben szabályozott eljárási cselekmények tekintetében a büntető eljárás rendelkezéseit kell — a helyreigazítási eljárás jellegéből folyó eltérésekkel — alkalmazni. Helyesnek kell elfogadni tehát a már kialakult bírói gyakorlatot, amely szerint ha a panaszos a panaszát az első fokú eljárás során, érdemi döntés előtt visszavonja, az eljárást a Be. 221. § (2) bekezdés c) pontja első fordulatának értelemszerű alkalmazásával meg kell szüntetni. Ezzel szemben a másodfokú eljárásban a panasz visszavonásának joghatálya nincs, hiszen a másodfokú bíróság nem a panaszt, hanem az első fokú határozatot bírálja felül. Legfeljebb a fellebbezés visszavonására van lehetőség, amely az első fokú határozat jogerőre emelkedését vonja maga után. Ha az első fokú határozat ilyen esetben elutasító végzés 239