Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

a gondolata, hogy Bécsbe kellene disszidálni. Nyomban el is határozták, hogy engedély nélkül átlépik az országhatárt, majd körülnéznek Ausztriában, elmennek Franciaországba és Németországba, és mint világlátott emberek fognak hazatérni. A megbeszélést követően a vádlott lakásán megvacsoráztak, azután kimentek a Déli pályaudvarra, és ott megváltották a jegyet Székesfehérvárig. Ide megérkezve barátja a cselekmény továbbfolytatásától elállott, és visszatért Budapestre. A vádlott pedig felszállt <a szombathelyi vonatna. A vonattal azonban csak Celldömölkig jutott el, mert itt át kellett szállnia. Az átszálláskor került sor igazoltatására, midőn cselekményét felfedték, és így a határátlépési szándékát végrehajtani nem tudta. A tényállásból az első fokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a vádlott cselekménye bűntettet nem valósít meg, és ezért az ellene emelt vád alól a Be. 226. § (1) bekezdés a) pontja alapján felmentette. Az első fokú bíróság ítéletével megállapított tényállást a másodfokú bíróság kiegészítette azzal, hogy a vádlott pár év után szándékozott visszatérni Magyarországra. A vádlott társával együtt minden előkészület és előzetes tájékozódás nélkül indult útnak; azzal a céllal, hogy világlátottként térjen haza. Ebből az első fokú bíróság azt a következtetést vonta le, ha a vádlott a tiltott határátlépés kísérleti szakaszába jutott volna, úgy bűncselekményét kisebb súlyúként kellett volna értékelni. Tekintettel azonban arra, hogy cselekménye leleplezése a határőrség rendszeres eEenőrzése és felügyelete alatt levő területre való belépést megelőzően történt, így a vádlott csak az előkészületig jutott el. Minthogy pedig a Btk. 203. § (5) bekezdése szerint minősülő kisebb súlyú tiltott határátlépés előkészülete nem büntethető, ennélfogva az első fokú bíróság az ellene emelt vád alól felmentette. A másodfokú bíróság álláspontja szerint az elsőbírói okfejtés figyelmen kívül hagyta a tiltott határátlépés kisebb súlyú alakzatával kapcsolatban kialakult ítélkezési gyakorlatot. A Btk. 203. §-ának (5) bekezdése enyhébben rendeli büntetni a tiltott határátlépés elkövetőjét abban az esetben, ha az indítékra, a célra és az eset összes körülményeire tekintettel a bűntett kisebb súlyú. E privilegizált minősítés alapját — miként azt az e szakaszhoz fűzött miniszteri indokolás, valamint a Legfelsőbb Bíróság büntető és katonai kollégiumának 402. számú állásfoglalása is kiemeli — eleve általánosságban meghatározni nem lehet. A törvény szövegéből azonban világosan következik, hogy az indítéknak, a célnak és az eset összes körülményeinek együttes, a maguk összességében való vizsgálata alapján kerülhet sor ezen enyhébb minősítés alkalmazására. Ily vizsgálódás mellett az említett kollégiumi állásfoglalás nyomán kialakult ítélkezési gyakorlat általában az alkalmi jellegű cselekmény elkövetése esetére látja alkalmazhatónak ezt az enyhébb minősítést. A vádlott által megfontolatlanul kitervezett határátlépés csak a leleplezést könnyíti meg, és így a büntetés kiszabása körében büntetést csökkentő tényezőként jöhet figyelembe, de semmiesetre sem szolgál alapul a kisebb súly szerinti minősítésre. A vádlott ha nem is végleges elhagyás szándékával, de huzamos — több évet jelentő — időre akarta az ország területét elhagyni, és így célját tekintve sem lehet szándékolt cselekményének alkalmi jellegéről beszélni. Következésképpen a cselekménynek kisebb súly szerinti értékeléséről nem lehet szó. 237