Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

2841. Együttesen elkövetett tiltott határátlépés kísérlete. A kisebb súlyú tiltott határátlépés kísérletének kérdése. A négy fiatalkorú vádlott megbeszélte, hogy kiszöknek az országból. Budapestről Tatabányáig vonattal mentek és innen a bécsi országúton gyalog indultak nyugat felé. 11 km-re megközelítették az országhatárt. Itt a határőrség egyik járőre a vádlottakat tettenérte. Az első fokú bíróság a Btk. 203. § (2) bekezdésének b) pontja szerinti minősítő ok megállapítását azért mellőzte, mert álláspontja szerint a fiatalkorúakat a cselekmény elkövetésére a meggondolatlanság, a fiatalos elhatározás és nem súlyosabb megítélés alá eső indok vezette. Az első fokú bíróság nem fejtette ki ugyan, hogy a vádlottak elhatározásának milyen indoka hiányában mellőzte az együttesen elkövetésből álló minősítést, azonban a törvény miniszteri indokolásából nyilvánvaló, hogy az első fokú bíróság álláspontja szerint ez a minősítő ok csak abban az esetben valósul meg, ha három vagy több személy csempészbandaként lép fel vagy a csoport tagjai politikailag gyanús, kalandor elemek. A törvény miniszteri indokolása azonban azt fejti ki, hogy a Btk. 203. § (2) bekezdésének b) pontjában szabályozott eset azért veszélyesebb esete a tiltott határátlépésnek, mert rendszerint a csempészbandák vagy politikailag gyanús, kalandor elemek elkövetési módja. A „rendszerint" kifejezés nyelvtani értelmezés alapján is azt jelenti, hogy a minősítő ok más módon is megvalósulhat. A Btk. 203. § (2) bekezdésének b) pontja szerint a tiltott határátlépés súlyosabban büntetendő, ha a bűntettet három vagy több személy együttesen követte el. A hivatkozott tényállásból nyilvánvaló, hogy a vádlottak, tehát négy személy, a tiltott határátlépés kísérletét együttesen követték el. A másodfokú bíróság ezért a vádlottak határátlépési cselekményét együttesen elkövetett tütott határátlépés kísérletének [Btk. 203. § (1) bekezdés és (2) bekezdés b) pontja] minősítette. A védők a fellebbezési tárgyaláson azzal érveltek, hogy a vádlottak határátlépési cselekményei a Btk. 203. § (5) bekezdése szerinti kisebb súlyú bűntettet valósítják meg, mert fiatalos meggondolatlanság és kalandvágy okából, nem pedig politikai indokból követték el ezt a bűncselekményt. A másodfokú bíróság a védőknek ezt az álláspontját nem tette magáévá. A Legfelsőbb Bíróság 402. sz. büntető és katonai kollégiumi állásfoglalása szerint annak az elkövetőnek a cselekménye, aki a határt az ország területének végleges elhagyása szándékával lépi át engedély nélkül vagy ezt megkísérli: a Btk. 203. § (5) bekezdés szerinti kisebb súlyú bűntettként nem minősíthető. Az irányadó tényállás alapján kétségtelen, hogy a vádlottak külföldön akartak munkát vállalni és élni, nem akartak Magyarországra visszatérni, tehát az ország területének végleges elhagyása szándékával kísérelték meg engedély nélkül a határ átlépését. Az első fokú bíróság tehát törvénysértés nélkül mellőzte a kisebb súlyú bűntettként való minősítést. [Budapesti Fővárosi Bíróság Fkf. XXI. 2245/1964. sz.] [4083.J 2842. Tiltott határátlépésre irányuló előkészület. A vádlott budapesti lakos, 1964. március 23-án mozielőadásról kijövet öszszetalálkozott barátjával, és a vele való beszélgetés során felvetődött annak 236