Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

nem a nemi közösülésre irányuló vággyal, a szándékkal kell felhagyni, hanem a nemi közösülésre irányuló erőszakkal. A terhelt ezt tette. A másodfokú bíróság ítélete ellen emelt törvényességi óvás alapos. A kísérlettől való elállás önkéntesnek akkor tekintendő, ha az elkövető a megkezdett cselekményt túlnyomóan a saját elhatározásából hagyja abba, attól saját akaratából lép vissza. Az elállás önkéntessége nem állapítható meg olyan esetekben, amikor a terhelt az általa leküzdhetetlennek tartott akadály miatt hagy fel a cselekmény tovább folytatásával, avagy olyan egyéb külső körülmények is hozzájárulnak a kísérlettől való elálláshoz, amelyek mellett az nem tekinthető az elkövető saját akaratából történtnek. A külső körülményeknek olyanoknak kell lenniök, hogy azoktól az elkövető a megkezdett cselekményt zavartalanul tovább folytathatná, tehát módja lenne a bűntett befejezésére, azonban ennek ellenére — saját elhatározásából — mégis visszalép a kísérlettől. Jelen esetben az önkéntes elállásnak ezek az ismérvei nincsenek meg. Az a külső körülmény, amely a kísérlettől való elálláshoz hozzájárult, a sértett által kifejtett, csellel egybekötött fizikai ellenállás volt, amelytől a terhelt a megkezdett erőszakot zavartalanul nem folytathatta tovább. Következésképpen az adott esetben a terhelt részéről önkéntes elállás nem történt. Ezért törvényt sértett a másodfokú bíróság, amikor a terheltet önkéntes elállás címén az erőszakos nemi közösülés kísérlete miatt ellene emelt vád alól felmentette. A fent kifejtettekhez képest a Legfelsőbb Bíróság a törvénysértést megállapította, a másodfokú bíróság ítéletének a felmentésre és a büntetés kiszabására vonatkozó részét hatályon kívül helyezte, a terheltet bűnösnek mondta ki erőszakos nemi közösülés kísérletében — az első fokú bíróság által helyesen értékelt bűnösségi körülményekre tekintettel — 1 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre, a közügyektől 2 évi eltiltásra ítélte. Megjegyzi a Legfelsőbb Bíróság, hogy a másodfokú bíróság még saját álláspontjához képest is eljárásjogi szabályt sértett, amikor önkéntes elállás címén büntethetőséget kizáró ok folytán mentette fel a terheltet. Az önkéntes elállás ugyanis nem büntethetőséget kizáró, hanem a Btk. 30. § d) pontja alá eső büntethetőséget megszüntető ok. A Be. 257. §-a szerint pedig a másodfokú bíróság az első fokú bíróság ítéletét hatályon kívül helyezi és az eljárást megszünteti, ha a Be. 244. § c) pontjában nem említett büntethetőséget megszüntető ok forog fenn. [Legf. Bír. B. törv. II. 1154/1964. sz.] (4341.] 2432. A kísérlettől való elállás ökéntessége. Az első fokú bíróság a tiltott határátlépés kísérletében, valamint visszaesőként és közös munkahelyen dolgozó személy sérelmére elkövetett lopásban bűnösnek kimondott vádlottat halmazati büntetésül 1 évi szabadságvesztésre, valamint mellékbüntetésül a közügyektől 3 évi eltiltásra ítélte. Az ítélet ellen a vádlott és védője a tiltott határátlépés kísérletében való bűnösség kimondása miatt jelentettek be fellebbezést. Az ítéleti tényállás lényegében a következőket tartalmazza: A vádlott ellen lopás miatt büntető eljárás indult. A következményektől való félelem érlelte meg benne azt a gondolatot, hogy illegálisan külföldre szökik. Közölte tervét H. L. nevű barátjával is, aki felhívására hajlandónak 2 Büntetőjogi döntvénytár 17