Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

mutatkozott vele tartani. 1964. július 29-én együtt indultak el a határ felé. Ütközben azonban H. L. meggondolta magát és elhatározta, hogy nem fogja végrehajtani a tervezett szökést. Elhatározását közölte a vádlottal is, akit igyekezett lebeszélni szökési szándékáról. A vádlott azonban kijelentette, hogy egyedül is végrehajtja elhatározását. H. L. visszatérése után azonban ő sem ment tovább, hanem lakására tért vissza. Itt találták meg a határőrök, akiknek időközben H. L. jelentette az esetet. E tényállás alapján az első fokú bíróság arra a következtetésre jutott, hogy a vádlott a szándékolt és megkísérelt tiltott határátlépés véghezvitelétől elállott. Ez az állásfoglalás egyezik a megyei bíróság álláspontjával is. Tévesnek találta azonban a megyei bíróság az első fokú bíróságnak azt a további álláspontját, amely szerint a vádlott elállását nem tekintette egyben a Btk. 10. § (3) bekezdésében írt következmények alkalmazását maga után vonó önkéntesnek is. Ezzel kapcsolatban az első fokú bíróság arra hivatkozott, hogy a vádlott ama külső tényező hatására, tehát rajta kívül álló ok miatt állott el a kísérlettől, hogy társa nem volt hajlandó vele menni, egyedül pedig nem merte a megkezdett cselekményét befejezni. Az elállás önkéntességére pedig nem hivatkozhat az, aki a bűntettet rajta kívül álló ok miatt nem fejezte be. A megyei bíróság szerint az elállás önkéntességét kizáró, az első fokú bíróság által hivatkozott „rajta kívül álló oknak" objektíve kényszerítő jellegűnek kell lennie. Olyannak, ami lehetetlenné teszi, vagy legalábbis nagymértékben megnehezíti a szándékolt bűntett véghezvitelét. Az adott esetben H. L. eltávozása ilyennek nem tekinthető, hiszen a tiltott módon történő határátlépés feltételeiben, lehetőségeiben ezáltal semminemű változás nem következett be és csupán a vádlott elhatározásától függött, hogy egyedül is végrehajtja-e a cselekményt vagy sem. Éppen ezért a megyei bíróság a vádlott elállását önkéntesnek tekintette. Ehhez képest a Btk. 30. § d) pontja alá eső, a Btk. 10. § (3) bekezdésében meghatározott büntethetőséget megszüntető okot a javára alkalmazhatónak találta. Ennek következményeként a Be. 257. §-ában foglaltaknak megfelelően az első fokú ítéletnek a tiltott határátlépés kísérletével kapcsolatos rendelkezéseit hatályon kívül helyezte, és az eljárást megszüntette. [Győri Megyei Bíróság Bf. 919/1964.] [4383.] 2433. Emberölés kísérleténél a Btk. 68. §-ának (3) bekezdése csak akkor alkalmazható, ha az értékelhető enyhítő körülmények a kísérlethez kapcsolódnak, magával a kísérleti szakkal kapcsolatban merültek fel. [4665.] Részletesen: Btk. 253. §-nál. 2434. Erőszakos nemi közösülés kísérlete miatt kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának téves felfüggesztése az elkövető idős korára hivatkozással. [4420.] Részletesen: Btk. 70. §-nál. n. § 2435. Külföldre szökés előkészülete helyett kísérlet megállapítása. [3840.] Részletesen: Btk. 313. §-nál. 2436. Emberölésre irányuló előkészület téves megállapítása kísérlet helyett. [4085.] Részletesen: Btk. 253. § (3) bek.-nél. 18