Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

Az elítélt az 1957. szeptember 2. napjától 1957. október 31. napjáig terjedő időben újabb bűncselekményeket követett el, és ezért 1959. június 5-én a társadalmi tulajdon sérelmére ismételten elkövetett sikkasztás miatt 6 hónapi szabadságvesztésre ítélték, amely büntetés végrehajtását 3 évi próbaidőre felfüggesztették. Az elítélt az első fokú bíróságnál a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól bírósági határozattal történő mentesítést kérte. A bírósági mentesítéshez szükséges várakozási idő a kérelem benyújtásáig letelt, így az együttes mentesítésnek a feltételei — a Btk. 83. §-ára figyelemmel — ebben a vonatkozásban fennforognak. A Btk. 81. §-ának (1) bekezdése értelmében azonban a bírósági mentesítésnek további előfeltétele az, hogy az elítélt erre érdemesnek mutatkozzék. Az érdemesség elbírálásánál figyelembe kell venni az elítéltnek a főbüntetés kiállása óta folytatott életmódját, továbbá azt, hogy — amennyiben erre módja volt — jóvátette-e a cselekményével okozott sérelmet. [Btk. 81. § (3) bek.] Az első fokú bíróság a kérelmező életmódját a jelenlegi munkahelyéről beszerzett igazolás alapján találta nagymértékben kifogásolhatónak. A Legfelsőbb Bíróság álláspontja szerint azonban az említett igazolásban felhozott magatartások következtében a kérelmező életvitele súlyosan nem kifogásolható. Ezzel szemben a kérelmező az első elítéléskor vele szemben kiszabott főbüntetés kiállását követően nem folytatott olyan életmódot, ami azt tanúsítaná, hogy őszintén megbánta cselekményeit és hasonló bűntettek elkövetésétől messzemenően tartózkodni kíván. Ellenkezőleg, bár első elítélése sorozatos vagyon elleni bűncselekmények miatt történt, a kérelmező 1957. évben újból letért a becsületes élet útjáról, és bizalmi munkakörben sorozatos sikkasztásokat követett el a társadalmi tulajdon sérelmére. A kérelmező azt sem igazolta, hogy az első elítélése alapját képező sorozatos bűncselekményeivel okozott sérelmet jóvátette-e, illetve megkísérelte-e legalább a sérelem jóvátételét. A Legfelsőbb Bíróság ennek igazolására külön felhívta a kérelmezőt, azonban eredménytelenül, mert többszöri felhívásra sem nyilatkozott az említett kérdésben. A Legfelsőbb Bíróság mindezekre figyelemmel úgy találta, hogy kérelmező a bírósági mentesítésre érdemesnek nem mutatkozik, és éppen ezért az első fokú bíróság a mentesítés iránti kérelmét a törvénynek megfelelően utasította el. [Legf. Bír. Bf. IV. 218/1965. sz.] [4535.] 2719. A bírósági mentesítés szempontjai. Az elítélt a több külön elítélése folytán együttesen kérte valamennyi büntetőbírósági ítélethez fűződő hátrányok megszüntetését. Az első fokú bíróság a kérelem elbírálásához szükséges adatokat, bizonyítékokat a Be. 300 §-ának (1) bekezdése értelmében beszerezte. A beszerzett adatokkal egyezően állapította meg, hogy a kérelmezőt a bíróság négy ízben ítélte el jogerősen különböző bűncselekményekért. A terheltet 1949-ben felbújtói minőségben elkövetett árucsempészésért és súlyos jövedéki kihágásért 6 hónapi szabadságvesztésre és a közügyektől 1 évi eltiltásra; 1950-ben 4 rb csoportos tiltott határátlépés elősegítéséért 4 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 6 évi eltiltásra; 167