Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

1961-ben devizagazdálkodást sértő cselekményért 1200 Ft pénzbüntetésre; végül ugyancsak 1961-ben okirathamisításért 3000 Ft pénzbüntetésre ítélték. A beszerzett iratok tartalmának megfelelően állapította meg tényként az első fokú bíróság azt is, hogy a szabadságvesztés büntetéseit a kérelmező kiállotta. A fennebb említett két pénzfőbüntetését az elítélt 1962. június 7-én és 1962. december 11-én kifizette. Az elítélt az első fokú végzés indokaiban a törvény rendelkezéseinek megfelelően megállapított tényállás szerint a munkáját lelkiismeretesen és jól látja el. Munkájáért igazgatói dicséretben is részesült. Kétszer kapott 1954. évben sztahanovista oklevelet. Ugyanezen év őszén megkapta a kiváló dolgozó oklevelet. Majd 1955-ben a „Szakma kiváló dolgozója" oklevelet kapta meg. Jelenlegi munkahelyén is kapott „Kiváló dolgozó" oklevelet és „A könynyűipar kiváló dolgozója" oklevelet. Az első fokú bíróság a rendőrségtől is tájékoztatást szerzett be az elítélt magatartásáról. E szerint sem merült fel a kérelmező ellen kifogás. Az eljárt bíróság mindezek alapján helyesen emelte ki, hogy a kérelmező a magatartása alapján érdemes volna a bírósági mentesítésre és annak törvényes akadálya sem volna. A mentesítésére mégis azért nem látott alapot, mert álláspontja szerint az 1961. évben kiszabott pénzfőbüntetései arra engednek következtetni, hogy bár a munkához való viszonya kiváló, a törvényekkel két ízben is szembekerült. A várakozási idő ezért az első fokú bíróság álláspontja szerint nem járt kellő eredménnyel. Az első fokú bíróságnak ez az okfejtése téves. A pénzfőbüntetést kiszabó ítéleteket 1961-ben hozták a bíróságok. Mind a kettő olyan elítélés volt, amely a Btk. 80. §-a (1) bekezdésének b) pontja értelmében törvényi rehabilitáció alá esett volna. A mentesítés beálltának az időpontja mind a két pénzfőbüntetésre nézve a korábbi szabadságvesztések folytán tolódott ki. A Btk. 83. §-ának (1) bekezdése értelmében a mentesítés hatálya ezekre is csak akkor állhat be, ha annak feltételei minden büntetés, tehát a korábbi szabadságvesztés büntetések tekintetében is megvalósultak. Az első fokú bíróság arra helyesen mutatott rá, hogy az együttes bírósági mentesítés során az érdemesség elbírálása kapcsán valamennyi elítélést gondosan vizsgálni kell. A vizsgálat során azonban helytelenül vonta le azt a következtetést, hogy az elítélt nem érdemes a mentesítésre a pénzfőbüntetésre történt elítélései miatt. A pénzfőbüntetések kiszabása óta már négy év eltelt. Az ezek alapjául vett bűncselekményeket a kérelmező az ítéletekben foglalt tényállás szerint 1957. és 1958. években követte el. Az elkövetéstől tehát 7—8 év eltelt. A pénzfőbüntetések kiszabására alapot adó és a vonatkozó ítéletekben foglalt tényállás szerint a kisebb súlyú, csekélyebb jelentőségű bűncselekmények elkövetése óta az elítélt nemcsak beilleszkedett a termelő munkába, hanem azt követően kiemelkedően dolgozott. Az alkalmazó vállalatnak az első fokú eljárás során becsatolt igazolása szerint a kérelmező mint részlegvezető, brigádjával együtt, a lelkiismeretesen és odaadással teljesített munkájáért 1962. június 4-én igazgatói dicséretben részesült. Ezt követően 1962. augusztus 17-én „A szakma kiváló dolgozója" oklevelet, jelvényt és a vele járó pénzjutalmat kapott. A vállalat üzemi bizottságában is megválasztották tisztségviselőnek, és szakszervezeti bizalminak is. A munkáltatója igazolása szerint 168