Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

nem indult és elítélve sem volt. Már pedig a Btk. 83. §-ában foglalt rendelkezésekből kitűnően többszöri elítélés szükséges ahhoz, hogy a várakozási idő 5 évről 10, illetve 15 évre emelkedjék fel, illetve, hogy a rehabilitáció ne következzék be. Ehhez képest a vádlott a korábbi elítéléséhez fűződő hátrányos következmények alól mentesült, s így vele szemben a Btk. 39. §-a (2) bekezdésében foglalt korlátozó rendelkezés nem alkalmazható. Ezért a Legfelsőbb Bíróság a feltételes szabadságra bocsátást korlátozó rendelkezést mellőzte. [Legf. Bír. Bf. V. 770/1965. sz.] [4671.] 2713. Fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó szabadságvesztés és a javító-nevelő munka átváltoztatása folytán keletkezett szabadságvesztés összbüntetésbe foglalása. [4080.] Részletesen: Btk. 72. §-nál. 2714. Fiatalkorú elítélt esetében a mentesítés egységessége. [4107.] Részletesen: Btk. 102. §-nál. 2715. Rehabilitáció alá esett büntetés a Btk. 39. §-a szempontjából nem vehető figyelembe. [4550.] Részletesen: Btk. 39. §-nál. A bírósági mentesítés 82. § 2716. A büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés iránti kérelem téves elutasítása. A Népbíróságok Országos Tanácsa az 1949. évi szeptember hó 19. napján a terheltet izgatás miatt 2 évi és 6 hónapi börtönre, továbbá 10 évi hivatalveszésre és politikai jogai gyakorlatának ugyanilyen tartamú felfüggesztésére ítélte. Az elítélt, aki a főbüntetését az 1951. évi május hó 6. napján kiállotta, a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítését kérte. Az első fokú bíróság elutasító végzésének indokolásában kiemelte, hogy az elítélt szabadulása óta rendes dolgos életet élt, az építőiparban helyezkedett el, a rábízott munkát becsületesen és lelkiismeretesen elvégezte, magatartása ellen kifogás nem merült fel. Az ellenforradalom időszakában is munkahelyén tartózkodott, semmiféle megmozdulásban részt nem vett. Nyugdíjaztatása óta kerti munkával foglalkozik. Az elítéltnél azonban hiányzik a megbánás és a jóvátételre törekvés, mert elítéltetésének helyességét kétségbe vonja, ez okból az első fokú bíróság a kérelmet elutasította. A Legfelsőbb Bíróság az elítélt fellebbezését alaposnak találta. A népbíróság ítéletének indokolásából kitűnik, hogy az elítélt annak idején a népbíróság előtt is tagadta a vád tárgyává tett kijelentések megtételét. A büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítésével kapcsolatos eljárás során tett az a nyilatkozata tehát, hogy az elítélés alapjául szolgáló cselekményeket nem követte el, az akkori tagadásával függ össze és nem értékelhető a cselekménnyel okozott sérelem jóvátétele hiányaként. Tévedett tehát az ügyben eljárt első fokú bíróság, amikor a kérelmet el165