Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

tettnek az egy eljárásban, éspedig az első eljárásban való elbírálási lehetősége és így halmazati büntetés kiszabásának a lehetősége is fennállott. Az a kö­rülmény, hogy ügyviteli okból a két ügy egyesítése nem történt meg, és ugyanazon bíróság előtt, ugyanabban a hónapban a valóságban együtt elbí­rálható két cselekmény miatt két ítéletet hoztak, a miniszteri indokolásra is tekintettel, a Btk. 73. §-a (3) bekezdésének az alkalmazását megalapozza. A törvényességi óvás előzőekben említett részének elutasítása folytán az összbüntetést megállapító jogerős határozatok hatályban maradtak. Az össz­büntetésként megállapított szabadságvesztés végrehajtását a bíróság nem függesztette fel, mert az egyik ítélettel megállapított szabadságvesztés végre­hajtását a bíróság eredetileg sem függesztette fel. Mindezekre tekintettel, a Btk. 73. §-ának (3) bekezdése alkalmazását támadó törvényességi óvás elutasítása folytán, az elbírált ügyben az alapítéletben kimondott büntetés végrehajtása felfüggesztésének kérdése tárgytalanná vált. A törvényességi óvást e részben is el kellett utasítani. [Legf. Bír. B. törv. V. 922/1964. sz.] [4256.] 2680. Az összbüntetés mértékének meghatározása. A többszörösen büntetett előéletű terheltet 1964. június 11-én az 1963. június havától 1963. augusztus 20. napjáig terjedő időben elkövetett egy rendbeli visszaesőként és zár feltörése útján házközösségben élő személy sérelmére elkövetett lopás, egy rendbeli visszaesőként elkövetett, a társa­dalmi tulajdont károsító lopás, egy rendbeli visszaesőként jogtalan behato­lás útján elkövetett lopás és jogtalan elsajátítás miatt 2 év és 6 hónapi sza­badságvesztésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélték. Ugyanőt 1964. október 2. napján az 1963. évi június havában visszaesőként és lopott kulccsal felnyitás útján elkövetett lopás miatt 2 évi szabadságvesz­tésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélték. E két ítélettel kiszabott, de még végre nem hajtott szabadságvesztéseket 1964. december 1. napján összbüntetésbe foglalták, és a terheltet összbünte­tésül 3 évi és 10 hónapi szabadságvesztésre ítélték. Az összbüntetést kiszabó ítélet indokolásából kitűnik ugyan, hogy adott esetben — figyelemmel az összbüntetés alapját képező ítéletekben elbírált bűntettek elkövetési időpontjára — az összbüntetés kiszabásának a Btk. 73. §-a (3) bekezdésében írt előfeltételei fennforogtak, ezt azonban az össz­büntetés tartamában nem juttatta kifejezésre. A terheltet ugyanis az össz­büntetés alapját képező egyik ítélettel három rendbeli minősített lopás és egy rendbeli jogtalan elsajátítás miatt — mely cselekményeivel közel 19 000 Ft kárt okozott — 2 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélték, míg a másik ítélettel egy rendbeli minősített lopás miatt — mellyel csupán 750 Ft kárt okozott —, 2 évi szabadságvesztést szabtak ki vele szemben. Amikor a járásbíróság az említett két ítéletben kiszabott, együttesen 4 évi és 6 hónapi szabadságvesztést kitevő büntetés helyett összbüntetésül 3 évi és 10 hónapi szabadságvesztést állapított meg, nem vette kellően figyelembe a Btk. 73. §-ának (3) bekezdésében írt összbüntetés kiszabási elveket. Nem olyan mér­tékben határozta meg ugyanis az összbüntetés tartamát, mintha valamennyi bűntettet egy eljárásban bírálták volna el és azokra halmazati büntetést szab­tak volna ki, mivel erre figyelemmel nagyobb mérvű mérséklés lett volna törvényes. 152

Next

/
Thumbnails
Contents