Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)
tettnek az egy eljárásban, éspedig az első eljárásban való elbírálási lehetősége és így halmazati büntetés kiszabásának a lehetősége is fennállott. Az a körülmény, hogy ügyviteli okból a két ügy egyesítése nem történt meg, és ugyanazon bíróság előtt, ugyanabban a hónapban a valóságban együtt elbírálható két cselekmény miatt két ítéletet hoztak, a miniszteri indokolásra is tekintettel, a Btk. 73. §-a (3) bekezdésének az alkalmazását megalapozza. A törvényességi óvás előzőekben említett részének elutasítása folytán az összbüntetést megállapító jogerős határozatok hatályban maradtak. Az összbüntetésként megállapított szabadságvesztés végrehajtását a bíróság nem függesztette fel, mert az egyik ítélettel megállapított szabadságvesztés végrehajtását a bíróság eredetileg sem függesztette fel. Mindezekre tekintettel, a Btk. 73. §-ának (3) bekezdése alkalmazását támadó törvényességi óvás elutasítása folytán, az elbírált ügyben az alapítéletben kimondott büntetés végrehajtása felfüggesztésének kérdése tárgytalanná vált. A törvényességi óvást e részben is el kellett utasítani. [Legf. Bír. B. törv. V. 922/1964. sz.] [4256.] 2680. Az összbüntetés mértékének meghatározása. A többszörösen büntetett előéletű terheltet 1964. június 11-én az 1963. június havától 1963. augusztus 20. napjáig terjedő időben elkövetett egy rendbeli visszaesőként és zár feltörése útján házközösségben élő személy sérelmére elkövetett lopás, egy rendbeli visszaesőként elkövetett, a társadalmi tulajdont károsító lopás, egy rendbeli visszaesőként jogtalan behatolás útján elkövetett lopás és jogtalan elsajátítás miatt 2 év és 6 hónapi szabadságvesztésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélték. Ugyanőt 1964. október 2. napján az 1963. évi június havában visszaesőként és lopott kulccsal felnyitás útján elkövetett lopás miatt 2 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 5 évi eltiltásra ítélték. E két ítélettel kiszabott, de még végre nem hajtott szabadságvesztéseket 1964. december 1. napján összbüntetésbe foglalták, és a terheltet összbüntetésül 3 évi és 10 hónapi szabadságvesztésre ítélték. Az összbüntetést kiszabó ítélet indokolásából kitűnik ugyan, hogy adott esetben — figyelemmel az összbüntetés alapját képező ítéletekben elbírált bűntettek elkövetési időpontjára — az összbüntetés kiszabásának a Btk. 73. §-a (3) bekezdésében írt előfeltételei fennforogtak, ezt azonban az összbüntetés tartamában nem juttatta kifejezésre. A terheltet ugyanis az összbüntetés alapját képező egyik ítélettel három rendbeli minősített lopás és egy rendbeli jogtalan elsajátítás miatt — mely cselekményeivel közel 19 000 Ft kárt okozott — 2 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélték, míg a másik ítélettel egy rendbeli minősített lopás miatt — mellyel csupán 750 Ft kárt okozott —, 2 évi szabadságvesztést szabtak ki vele szemben. Amikor a járásbíróság az említett két ítéletben kiszabott, együttesen 4 évi és 6 hónapi szabadságvesztést kitevő büntetés helyett összbüntetésül 3 évi és 10 hónapi szabadságvesztést állapított meg, nem vette kellően figyelembe a Btk. 73. §-ának (3) bekezdésében írt összbüntetés kiszabási elveket. Nem olyan mértékben határozta meg ugyanis az összbüntetés tartamát, mintha valamennyi bűntettet egy eljárásban bírálták volna el és azokra halmazati büntetést szabtak volna ki, mivel erre figyelemmel nagyobb mérvű mérséklés lett volna törvényes. 152