Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

totta, hogy a Legfelsőbb Bíróság végzése és a katonai bíróság ítélete törvénysértő, ezért azokat hatályon kívül helyezte, és a terheltet összbüntetésként 5 évi és 2 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Egyben kimondotta, hogy feltételes szabadságra nem bocsátható. [Legf. Bír. Kat. törv. eln. tan. 395 1963. sz.] [3799.] 2667. Fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó szabadságvesztés és a javítónevelő munka átváltoztatása folytán keletkezett szabadságvesztés összbüntetésbe foglalása. A katonai bíróság a honvéd vádlottat szolgálati hatalommal való visszaélés és egyéb bűntettek miatt 1 évi — fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó — szabadságvesztésre ítélte. A Legfelsőbb Bíróság a büntetést 8 hónapi — fegyelmező zászlóaljban végrehajtandó — szabadságvesztésre leszállította. Kimondotta továbbá, hogy a h.-i járásbíróság 1963. május 21-én kelt határozatával megállapított kegyelem hatályát vesztette, és a vádlotton a javítónevelő munkából átváltoztatott 1 hónapi és 26 napi szabadságvesztést is végre kell hajtani. Ez utóbbi rendelkezésével kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság a következőket fejtette ki: Az első fokú bíróság ítélete szerint a vádlott a h.-i járásbíróság 1961. április 28-án kelt ítéletével veszélyeztetés miatt 6 hónapi javító-nevelő munkára ítélte. Nem észlelte az első fokú bíróság ugyanakkor azt, hogy a javító-nevelő munka hátralevő részét 1962 októberében — a vádlottnak a munkafegyelmet súlyosan sértő magatartása miatt — 1 hónapi és 26 napi szabadságvesztésre változtatták át. így a katonai bíróság a szabadságvesztésre átváltoztatott javító-nevelő munka végrehajtásáról sem intézkedett. A bűnügyi iratokból ugyanis megállapítható, hogy a vádlott ezt a szabadságvesztést nem töltötte ki, mivel arra az 1963. évi 4. sz. tvr. 4. § (1) bekezdése alapján végrehajtási kegyelemben részesült. A vádlott a most elbírálás alatt álló cselekményét 1964. február 14-én, tehát a kegyelmi rendelet megjelenésétől számított 3 éven belül követte el. így a vele szemben alkalmazott kegyelem — az 1963. évi 4. sz. tvr. 8. §-a értelmében — hatályát vesztette. Minthogy ennek megállapítását az első fokú bíróság elmulasztotta, a Legfelsőbb Bíróság ezt pótolta, és elrendelte az 1 hónapi és 26 napi szabadságvesztés végrehajtását is. A vádlottnak ezek szerint két, még végre nem hajtott szabadságvesztést kell kitöltenie, tehát ezekkel kapcsolatban az összbüntetésbe foglalás előfeltételei fennállanak. Irányításul rámutat a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy az összbüntetésbe foglaló ítéletben kiszabandó szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljba való végrehajtásának nincs törvényi akadálya. A Btk. 80. § (1) bekezdésének c) pontja értelmében ugyanis a törvény erejénél fogva áll be a mentesítés hatálya: javító-nevelő munka esetében a javító-nevelő munka, illetőleg a helyettesítő szabadságvesztés végrehajtása befejezésének vagy végrehajthatósága megszűnésének napján. A fegyelmező zászlóaljban végrehaj ott szabadságvesztés esetén is — a Btk. 113. § (1) bekezdésében foglaltakra figyelemmel — a fentiekhez hasonló a helyzet, mert a büntetés kitöltésével az elítélt mentesül a büntetett előélethez fűződő hátrányok alól. A törvényi mentesítés vonatkozásában tehát mindkét szabadságvesztéshez azonos jogkövetkezmények fűződnek. Ennélfogva nincs akadálya annak, 148