Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

hogy az összbüntetést kiszabó katonai bíróság a szabadságvesztés fegyelmező zászlóaljban való végrehajtását rendelje el. [Legf. Bír. Katf. III. 355/1964. sz.] [4080.] 2668. A jeltételes szabadság tartama alatt elkövetett bűntett miatt kisza­bott szabadságvesztésnek a más ítélettel kiszabott és még ki nem állott sza­badságvesztéssel összbüntetésbe foglalása. 1. A járásbíróság a terhelttel szemben három több ítélettel kiszabott sza­badságvesztést utólagos összbüntetésbe foglalva, a terheltet 2 évi és 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte és 5 évre eltiltotta a törvényben írt egyes jogainak gyakorlásától. A terhelt ebből a büntetésből 1962. augusztus 19. napján feltételesen sza­badult. 2. Ezt követően a terheltet a k-i járásbíróság a feltételes szabadság tar­tama alatt elkövetett lopás és sikkasztás miatt 2 évi és 6 hónapi szabadság­vesztésre ítélte és 5 évre eltiltotta a közügyek gyakorlásától. Egyben elren­delte az 1. alatti összbüntetési ítélettel kiszabott szabadságvesztés hátralevő részének végrehajtását és megállapította, hogy a terhelt feltételes szabad­ságra nem bocsátható. 3. A k-i járásbíróság ezt követően az 1. és 2. alatt jelzett ítéletekkel ki­szabott szabadságvesztést összbüntetésbe foglalta és annak tartamát 4 évi és 9 hónapi szabadságvesztésben állapította meg. Egyben kimondotta, hogy a terhelt feltételes szabadságra nem bocsátható. E határozat törvényességét a Legfelsőbb Bíróság a következő indokolással állapította meg: A törvénynek a Legfelsőbb Bíróság büntető és katonai kollégiumának 405. számú állásfoglalásában kifejtett helyes értelme szerint a több ítélettel kisza­bott büntetés csak akkor nem foglalható összbüntetésbe, ha a feltételes sza­badságra bocsátás kedvezménye az egyik ítélettel kapcsolatban fennáll. Csakis ez esetben állhat ugyanis elő az, hogy az összbüntetésbe foglalás folytán bekövetkezett büntetés-csökkenés, valamint a Btk. 39. § (2) bekez­dése alapján a negyed kedvezmény nyújtása együttesen, a Btk. 40. §-ában foglalt rendelkezés ellenére azt eredményezné, hogy a terheltnek a feltételes szabadság megszűnése folytán még hátralevő büntetést ténylegesen egyálta­lán nem kellene kitöltenie. Olyan esetben azonban, amikor a terhelt mindkét elítélésével kapcsolatban a feltételes szabadságból ki van zárva, a külön ítéletekkel kiszabott büntetést a Btk. 72. § (1) bekezdése értelmében összbüntetésbe kell foglalni. A Btk. 40. §-ának helyes értelmezése szerint ugyanis ez a rendelkezés csupán a feltételes .szabadságra bocsátás, nem pedig az összibüntetés folytán előállott büntetéstar­tam csökkentését zárja ki. (BJD 2666. sz.) Ehhez képest pedig, minthogy a jelen esetben a terhelt mindkét elítélésével kapcsolatban a feltételes szabadság kedvezményéből ki van zárva, a járás­bíróság összbüntetést kiszabó ítélete a törvény rendelkezéseinek megfelel. (Legf. Bír. B. törv. eln. tan. 1188/1964. sz.) [4387.] 2669. Összbüntetés kiszabása során az alapítéletekre való visszatérés. [Legf. Bír. Bf. V. 920/1965. sz.] [4636.] 149

Next

/
Thumbnails
Contents