Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

badult. Szabadulását követően állást nem vállalt, lakása nem volt, csavargott. 1964. május hó 28. napján a reggeli órákban a terhelt a Semmelweis kórház előtt egy padon ült, amikor észrevette, hogy a szomszédos padok egyikén egy ismeretlen nő alszik; kézitáskája és kosara pedig a padon van. A terhelt átült erre a padra, magához vette az alvó sértett kézitáskáját, azt felnyitotta, majd belenyúlt. Az arra haladó személyek közbeavatkozása miatt a cselekmény befejezése elmaradt. A sértett kézitáskájában összesen 2100 Ft volt. A kiszabott szabadságvesztés büntetés mértéke miatt emelt törvényességi óvás az alantiak szerint alapos. A terhelt által elkövetett cselekmény a kétszeres minősülésénél fogva a Btk. 296. § (3) bekezdésében foglaltak alapján két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő. A törvényi büntetési tétel alsó határát el nem érő szabadságvesztés kiszabására csak a Btk. 68. § (2) bekezdés c) alpontjának alkalmazásával kerülhet sor. A törvényességi óvás folytán indult eljárásban tehát elsősorban azt kellett vizsgálni, hogy a terhelt javára a Btk. 68. §-ában foglalt rendelkezések figyelembe vehetők-e vagy sem. A Legfelsőbb Bíróság e vonatkozásban az eljárt bíróságok okfejtésétől eltérően a legfőbb ügyésznek a törvényességi óvásban kifejtett álláspontját tette magáévá. Megállapította, hogy a vagyon elleni bűntettek miatt már több ízben elítélt terhelt javára, személyének a korábbi büntetettségéből kitűnő fokozott társadalomra veszélyessége miatt az enyhítő szakasz rendelkezései nem alkalmazhatók. A rendelkezésre álló adatok szerint a terhelt a jelen cselekményét megelőző öt éven belül négy ízben követett el lopást és sikkasztást. A vele szemben ezen cselekményeiért kiszabott szabadságvesztések azonban a várt eredményt, a kellő visszatartó hatást nem érték el. Utolsó büntetésének letöltését követő néhány héten belül már újabb lopást kísérelt meg. E körülmények folytán a büntetés céljainak elérése az enyhítő szakasz rendelkezéseinek mellőzését és viszonylag jelentős mértékű szabadságvesztés megállapítását igényli. A kifejtettekből következően az ügyben eljárt első és másodfokú bíróság a terhelt javára a Btk. 68. § (2) bekezdésében foglaltakat kellő indok nélkül alkalmazta, és az ítéleteikben megállapított büntetések törvénysértően enyhék. A Legfelsőbb Bíróság ezért a törvénysértést megállapította és tekintettel arra, hogy a cselekmény kísérleti szakban maradt, a törvényi büntetési tétel alsó határának megfelelő tartamban, 2 évben szabta ki a szabadságvesztést. [Legf. Bír. B. törv. I. 1419/1964. sz.] [4419.] 2648. I. A törvénysértő mértékben kiszabott büntetés fogalma. II. Törvénysértően enyhe büntetés kiszabása foglalkozás körében elkövetett halált okozó, gondatlan veszélyeztetés elkövetőjével szemben. [3798.] Részletesen: Btk. 258. §-nál. 2649. Nevelés alatt álló személy sérelmére folytatólagosan elkövetett erőszakos nemi közösülésnél az enyhítő szakasz törvénysértő alkalmazása. [4529.] Részletesen: Btk. 276. §-nál. 139