Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)
szerzését, hanem az elkövetőnek azt a törekvését jelenti, hogy valamely értékkel bíró dolgot mások kizárásával ténylegesen rendelkezése körébe vonjon, s ezáltal a dolog természetszerű rendeltetése révén elérhető előnyöket, mások kizárásával, a maga javára biztosítsa. Az eltulajdonítási célzat tehát egyfelől a dolognak az elkövető tényleges hatalmába vételére, másfelől a dolog értékének a jogosult irányában való megszűnésére vonatkozó törekvést jelent. A szóban forgó lőfegyver és lőszer elvétele által egyrészt a vádlott azzal tetszése szerint rendelkezhetett, másrészt a fegyver és a lőszer a jogosult irányában értékét vesztette. Minthogy ezek szerint a vádlott magatartásában az eltulajdonítási célzat ismérvei fennforognak, kérdéses cselekménye — figyelemmel arra, hogy lopás miatt szabadságvesztésre már el volt ítélve, és a büntetése kiállásától a jelen cselekménye elkövetéséig öt év még nem telt el —, a társadalmi tulajdont károsító, visszaesőként elkövetett lopás törvényi tényállását megvalósítja. Ennek ellenére a Legfelsőbb Bíróság az adott esetben a vádlott bűnösségét e bűntettben megállapíthatónak nem találta. A vádlott a sértett megölését oly módon határozta el, hogy a szolgálati pisztolyt és a hozzávaló lőszert ellopja, s azok felhasználásával hajtja végre cselekményét. A vádlott tehát a pisztolyt és a lőszert azzal a céllal szerezte meg, hogy a sértettet azokkal megölje. A vádlott ölési cselekménye éppen azért minősül — vagylagosan a legsúlyosabb, halálbüntetéssel is fenyegetett —• előre kitervelt módon elkövetett emberölés kísérletének, mert e cselekménye elkövetéséhez eszközül használni kívánt lőfegyvert és lőszert — a véghezvitel módjára vonatkozó elgondolásának megfelelően — lopás útján megszerezte, és a sértett megölését azok felhasználásával kísérelte meg. Ennélfogva — konkrét megvalósulásukban — a két cselekmény: az előre kitervelt módon elkövetett emberölés kísérlete és a társadalmi tulajdont károsító — visszaesőként elkövetett •—• lopás egymással olyan szoros belső öszszefüggésben, a cél- és eszközcselekmény viszonylatában áll, hogy a társadalmi tulajdont károsító lopás — mint eszközcselekmény — szükségszerű jelleggel kapcsolódott az előre kitervelt módon elkövetett emberölés kísérletéhez, mint célcselekményhez. Ezen összefüggés folytán a tényállásszerűén megvalósult, a társadalmi tulajdont károsító visszaesőként elkövetett — két évtől nyolc évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett — lopás önállóságát elvesztette és a tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesztéssel vagy halálbüntetéssel fenyegetett előre kitervelt módon elkövetett emberölés kísérletébe mint célcselekménybe beleolvad. Ennélfogva külön bűntettként az utóbbival halmazatban nem állapítható meg, hanem mint büntetlen eszközcselekmény súlyosító körülményként értékelendő. A kifejtettek alapján a Legfelsőbb Bíróság a vádlott bűnösségének a társadalmi tulajdont károsító visszaesőként elkövetett lopásban való megállapítását mellőzte. A vádlott bűnösségének és lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélésben történt megállapítását támadó védelmi fellebbezést a Legfelsőbb Bíróság nem találta alaposnak. A lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélés mint állapotbűntett mindaddig megvalósul, amíg tartalma: a társadalomra veszélyes állapot meg nem szűnt. A vádlott tehát a lőfegyverrel és lőszerrel való visszaélést mindaddig meg128