Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

könnyű testi sértés okozása ugyanis közvetlenül magával a közösülési aktus megkísérlésével volt kapcsolatos, annak mintegy szükségszerű velejárójaként, így a konkrét esetben a könnyű testi sértés olyan eszközcselekménye a célcselekménynek, amely a szoros kapcsolat folytán önállóságát vesztette. A terhelt cselekménye tehát csak látszólag ütközik két törvényhelybe, magatartása egységesen az erőszakos nemi közösülés tényállása alá vonható. [Legf. Bír. Eln. Kat. Törv. 84/1964. sz.] [3922.] 2618. Magzatelhajtás kísérlete megállapításának mellőzése emberölés mellett. Az első fokú bíróság helyesen állapította meg a vádlottak bűnösségét. A cselekmény minősítésénél azonban abban tévedett, hogy az I—V. rendű vádlottak terhére megállapított emberölés mellett halmazatban a magzatelhajtás kísérletét is megállapította. A II. r. vádlottnak az volt a szándéka, hogy gyermeke élve ne szülessen. Ennek a szándékának a megvalósításában működtek közre utóbbi vádlotttársai is. A II. r. vádlott a szándéka megvalósítása érdekében előbb magzatelhajtást kísérelt meg. Majd amikor számításán túl élő gyermeke született, szándéka változatlanul arra irányult, hogy a gyermek ne maradjon meg. Ezen szándékának megfelelően történt az újszülött gyermek megölése, vádlott-társainak közreműködésével. Mind a II. r. vádlottnál, mind vádlott-társainál a cél, a szándék és az akarat egysége nyilvánult meg a magzatelhajtás megkísérlésétől végig az újszülött gyermek megöléséig; ennek következtében a magzatelhajtás kísérlete beleolvadt a gyermekölési cselekménybe és annak önállóságát vesztett előcselekményeként jelentkezik. A kifejtettekre tekintettel az emberölés mellett a magzatelhajtás kísérletének a megállapítása az adott esetben téves. Ezért az említett vádlottaknál a magzatelhajtás kísérletében való külön bűnösség-megállapítást a Legfelsőbb Bíróság mellőzte. [Legf. Bír. Bf. V. 1108/1963. sz.] [4014.] 2619. Előre kitervelt módon elkövetett emberöléssel halmazatban az öléshez használt fegyver ellopása önálló bűntettként nem értékelhető. Eltulajdonítási szándék lopásnál. A vádlott elhatározta, hogy a tőle különváltan élő feleségét, ha a házassági életközösség visszaállítását megtagadná, megöli. Ebből a célból ellopta a munkásőr barátja szolgálati pisztolyát. A cselekmények minősítését illetően a Legfelsőbb Bíróság a következőkre mutatott rá. Tévedett az első fokú bíróság, amikor a vádlott bűnösségét a társadalmi tulajdont károsító, visszaesőként elkövetett lopásban is megállapította. Ezzel kapcsolatban a Legfelsőbb Bíróság kiemeli, hogy nem tette magáévá a védelemnek azt az érvelését, mely szerint a vádlott azzal a cselekményével, hogy a sértettől — a társadalmi tulajdont képező — szolgálati pisztolyát jogtalanul elvette, az említett bűntettet — eltulajdonítási célzat hiányában — nem valósította meg. A lopásnak a Btk. 291. §-a szerinti tényállása megvalósulásához megkívánt eltulajdonítási célzat nem a tulajdonjogban foglalt összes jogosítványok meg127