Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

Az ítélet ellen emelt törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta. A járásbíróság ítélete a büntetés kiszabására vonatkozó részében törvénysértő. Az erkölcsi bizonyítvány adataiból, valamint a csatolt büntető iratokból megállapítható, hogy a terheltet 1956-ban a társadalmi tulajdon sérelmére sikkasztással és hűtlen kezeléssel ismételten elkövetett bűntettért, valamint ártúllépés bűntettéért 5 hónapi szabadságvesztésre ítélték. Ebben a korábbi ügyben megállapított tényállás szerint a terhelt ezeket a bűncselekményeket ugyancsak földművesszövetkezeti boltvezetőként követte el. A büntetés hátrányos következményei alól ugyan mentesült, az adott esetben azonban az előző elítélését éppen az elkövetés azonos körülményeire tekintettel a Btk. 78. §-ának (3) bekezdése értelmében súlyosító körülményként kellett volna értékelni. Alapvetően téves tehát az eljárt bíróságnak az a megállapítása, hogy a terhelt az újabb bűncselekményének elkövetéséig becsületes életmódot folytatott. Az előző elítélése ennek a körülménynek a megállapítását kizárja. Nem lehet figyelmen kívül hagyni a terhelt újabb bűncselekményének a tárgyi súlyát sem. A terhelt a boltvezetői beosztásával élt vissza, és minden ráutaltság nélkül jelentős összeget sikkasztott. A nevelő jellegű büntetés alkalmazása ez utóbbi körülmény folytán sem volt indokolt. Végül helytelen a javító-nevelő munka kiszabása azért is, mert az ítélet folytán a földművesszövetkezet arra kényszerül, hogy a boltvezetői munkakörben immár ismételten sikkasztó terheltet továbbra is az eddigi vezetői beosztásban alkalmazza. A terheltnek azonos körülmények között elkövetett korábbi bűncselekményére és az újabb bűncselekményének elkövetési körülményeire tekintettel az eljárt bíróság ítéletében kiszabott büntetéstől sem a terheltnek egyéni megjavítása, sem a társadalom tagjainak a bűnözéstől való visszatartása nem várható. A Legfelsőbb Bíróság mindezekre tekintettel megállapította, hogy a járásbíróság ítéletének a büntetést kiszabó része törvénysértő. Ezért az ítéletet ebben a részében hatályon kívül helyezte, a Btk. 78. §-ának (3) bekezdése értelmében a terheltnek az azonos körülmények között elkövetett korábbi cselekményéért történt elítélését súlyosító körülményként értékelte. A bűnösségi körülményekre tekintettel a Btk. 68. §-a (2) bekezdésének d) pontja alkalmazását mellőzte. A terheltet az egyéni bűnösségének mérvével arányban álló 6 hónapi szabadságvesztésre ítélte. [Legf. Bír. B. törv. II. 535 1965. sz.] [4589.] 2582. A vádlott öngyilkossági kísérletének nyomatékos enyhítő körülményként való értékelése előre kitervelt módon elkövetett emberölésnél. Az első fokú bíróság a vádlottat bűnösnek mondotta ki előre kitervelt módon elkövetett emberölésben, s ezért 10 évi szabadságvesztésre és a közügyektől 10 évi eltiltásra ítélte. Az ítélet alapjául szolgáló tényállás szerint a vádlott 1955. november 19. napján kötött házasságot Cs. Teréziával, a sértettel. Házasságuk kezdetben zavartalan és kiegyensúlyozott volt. A vádlott 1960-ban kezdett italozni és ezt követően a rendszeres italozása, valamint durva, goromba magatartása miatt házasságuk megromlott. 118