Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

Az első fokon jogerőre emelkedett ítélet ellen benyújtott törvényességi óvást a Legfelsőbb Bíróság alaposnak találta. Az első fokon eljárt bíróság a felhívott bűnösségi körülményeket egyrészt nem helyesen értékelte, másrészt elmulasztott további súlyosító körülményeket értékelni. Helyes a bűncselekmény folytatólagosságának súlyosító körülményként való értékelése, ez azonban különösen nyomatékosan veendő figyelembe az adott esetben, mert a folytatólagosság folytán a sértett gyermek erkölcsi fejlődése vonatkozásában a bűncselekmény romboló hatása fokozottan érvényesülhetett. A bíróság a terhelt javára vette figyelembe büntetlen előéletét, illetve fiatalabb korát. A Legfelsőbb Bíróság ezt azzal helyesbíti, hogy a terhelt életkorára tekintettel az adott esetben a fiatalabb kor képez enyhítő körülményt. Helyesen hívta fel mint enyhítő körülményt a bíróság, a terhelt bűnösségre kiterjedő beismerését. A fentiek szerint megjelölt és értékelt bűnösségi körülmények mellett az első fokú bíróság azonban nem vette súlyosítóként figyelembe, hogy a sértett csupán tízéves. A gyermekkorban levő sértettek ellen irányuló nemi erkölcs elleni bűntettek fokozott társadalomra veszélyességét a Btk.-nak „A nemi erkölcs elleni bűntettek" általános bevezető indokolása is hangsúlyozza. Rámutat az indokolás arra, hogy a gyermek egészséges nemi fejlődése elleni támadás a sértett későbbi nemi életére súlyosan kiható körülményekkel járhat; de károsan befolyásolhatja a gyermek erkölcsi fejlődését is. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint ezért a szemérem elleni erőszaknál is, mint általában a nemi erkölcs elleni bűntetteknél, azt a körülményt, hogy a sértett gyermekkorban van, a cselekmény fokozott társadalomra veszélyességi fokának kifejezőjeként: súlyosító körülményként kell értékelni. További súlyosító körülmény, hogy a terhelt a bűncselekmény eltűréséért a sértettet — erkölcsi fejlődését különösen romboló módon — anyagi juttatásban is részesítette. Végül súlyosító körülményként kell értékelni, éspedig különös nyomatékkal, hogy a terhelt a bűncselekményt rendkívül durva, visszataszító módon követte el. A bűnösségi körülmények ilyen alakulása mellett az első fokú bíróság által a hat hónaptól öt évig terjedő szabadságvesztéssel fenyegetett bűntettnek a speciális minimum alsó határát megközelítő hét hónapi tartamban kiszabott büntetés kirívóan enyhe, azt a bíróság a Btk. 64. §-ában megállapított büntetéskiszabási elvek megsértésével állapította meg. Ehhez képest a Legfelsőbb Bíróság megállapította, hogy az első fokú bíróság hivatkozott ítélete a kiszabott büntetés mértéke tekintetében törvénysértő, ezért az ítéletnek a büntetés kiszabása felől rendelkező részét hatályon kívül helyezte és a terhelt büntetését a terhére megállapított bűncselekmény miatt a fentebb már felsorolt súlyosító és enyhítő körülmények gondos mérlegelésével 1 évi és 6 hónapi szabadságvesztésben állapította meg. De törvényt sértett az eljárt bíróság akkor is. amikor az általa kiszabott szabadságvesztés végrehajtását felfüggesztette. A Legfelsőbb Bíróság XXIV. számú elvi döntésén alapuló állandó bírói gyakorlat szerint a büntetés végrehajtása felfüggesztésének alapjául a szo116