Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

ségre nem vonható, ez a negatívumot jelentő magatartása súlyosító körülményként sem értékelhető a terhére. Az a tény, hogy a vádlott az általa megszúrt sértettet magára hagyta, tehát segítséget neki nem nyújtott, ezzel megfosztotta magát egy jelentős enyhítő körülménytől. A bírói gyakorlat ugyanis a bántalmazó részéről történt segítségnyújtást, mint az elkövetett szándékos testi sértés komoly megbánását jelentő magatartást, enyhítő körülménként értékeli. [Budapesti Fővárosi Bíróság Bf. XXII. 4455/1964. sz.] [4219.] 2578. Az alkoholtól való befolyásoltság hiánya a foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetésnél nem enyhítő körülmény. A terhelt az általa vezetett autóbuszon 30 bányászt szállított. Az autóbusz előtt egy másik autóbusz haladt. Ennek vezetője egy kerékpáros előzése céljából a baloldali irányjelzővel jelezte az előzési szándékát. Az előzést azonban nem kezdte meg, mert észlelte, hogy vele szemben egy tehergépkocsi közeledik. Csökkentette az autóbusz sebességét, és lassan haladt a kerékpáros mögött. A terhelt az előtte haladó autóbusz miatt a szabad kilátásban korlátozva volt, mégis elhatározta a balra indexelő autóbusz megelőzését. Amikor előzés céljából balra húzódott, észlelte a szembejövő tehergépkocsit, amely tőle kb. 14—16 m távolságra volt. A tehergépkocsi vezetője is észlelte a szabálytalanul előző autóbuszt. Fékezett, a tehergépkocsit az úttest jobb oldalára irányította. A két jármű összeütközését azonban nem lehetett elkerülni. A baleset folytán a társadalmi tulajdonban kár keletkezett, személyi sérülés nem történt. A járásbíróság a terheltet foglalkozás körében elkövetett gondatlan veszélyeztetésért és társadalmi tulajdon gondatlan rongálásáért halmazati büntetésként 8 hónapi szabadságvesztésre ítélte. A megyei bíróság az első fokú ítéletet megváltoztatta, és a terheltet 10%-os bércsökkentés mellett a gépkocsivezetői munkakörben letöltendő 10 hónapi javító-nevelő munkára ítélte. A Legfelsőbb Bíróság a megyei bíróság ítéletének büntetést kiszabó része ellen benyújtott törvényességi óvást alaposnak találta. A bűnösségi körülményeket az első fokon eljárt járásbíróság értékelte helyesen. Helytálló indokolással mutatott rá, hogy a veszélyhelyzet nagyfokú volt. Az első fokú bíróság ítélte meg helyesen a kiszabott büntetés mértékében az ügynek a jelentőségét is. A másodfokú bíróság tévesen vette figyelembe a terhelt javára, hogy személyi sérülés nem történt. Ez a körülmény ugyanis a cselekmény minősítésében került értékelésre. Nem írható a terhelt javára az sem, hogy nem volt alkoholos befolyásoltság alatt. Ha ugyanis ez alatt állott volna, ez nagyobb fokú felelőtlenségre és a bűnösségnek nagyobb fokára mutatna. Semmiképpen sem értékelhető azonban az alkoholos befolyásoltság hiánya akként, hogy emiatt szabadságvesztés kiszabására nem kerülhetne sor. Nagyfokú felelőtlenségre utaló durva szabályszegés esetén ugyanis sor kerülhet szabadságvesztés kiszabására alkoholos befolyásoltság megállapítása nélkül is. Az előzés szabályainak megszegése általában durva szabálysértés. Az elbírált esetben annál is inkább áll ez, mert a terhelt előtt egy lassító, balra irányjelzést adó autóbusz haladt, ez a szabad kilátásban őt akadályozta is. Ilyen körülmények és az eljárt bíróságok ítéleteiben felsorolt bűnösségi körülmények mellett szabadságvesztés kiszabása áll arányban a terhelt bűnösségének fokával. [Legf. Bír. B. törv. V. 738/1964. sz.] [4227.] 114