Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

téssel vagy halállal fenyegeti. Halálbüntetés kiszabására akkor kerül sor. ha a társadalom védelme más büntetéssel nem biztosítható. Szocialista társadalmunkban a bűncselekményekkel szembeni társadalmi védekezés a bűnözés felszámolását, a bűnelkövetés megelőzését is szolgálja. A büntetést ezért úgy kell kiszabni, hogy az ne csak arra legyen alkalmas, hogy biztosítsa: az elítélt nem fog újabb bűncselekményt elkövetni, hanem arra is alkalmasnak kell lennie, hogy másokat, tehát nemcsak az elítéltet, hanem a társadalom minden egyes tagját is visszatartsa a bűnözéstől. Az elbírált ügyben a kiszabott büntetés akkor törvényes, tehát akkor felel meg a törvényben meghatározott céljának, a társadalom védelmének, ha az általános megelőzést is szolgálja. Az I. r. vádlott az emberölést nemcsak előre kitervelte, hanem a cselekmény végrehajtásának részleteit is elhatározta. A részletekre is kiterjedő eltervezésnek az volt a célja, hogy ne csak az eredményt — a sértett megölését — biztosítsa, hanem a társadalmi védekezést, a bűntény felfedezését is meggátolja vagy akadályozza. Ez a tervezgetés hosszabb időt, hideg, józan ésszel való mérlegelést, fontolgatást igényelt. Az emberben élő térmészetes ösztön, a bűncselekménytől való irtózás e hosszabb idő alatt sem tudott a vádlottban olyan erővel hatni, hogy a bűncselekmény végrehajtásától visszatartsa, elhatározásában megingassa. Sőt: a bűncselekmény elkövetésének a gondolata, az azzal való foglalkozás, szándékát annyira megérlelte, hogy az a bűntényt megelőző és azt követő egész magatartására kiterjedt. Ez a célratörő, a bűntény elkövetésére irányuló, minden erkölcsi aggályt, gátlást elsöprő akarat, e szándék erősségét mi sem mutatja jobban, mint az a tény, hogy a vádlott két lehetőséget is kigondolt büntetlensége biztosítására. Űgy akart a felelősségrevonás alól kibújni, hogy a sértett öngyilkosságának a látszatát kelti, ha pedig a sértetten, leütését követően külsérelmi nyomok is keletkeznek, olyan bűncselekmény látszatát, amely a sértettnek az általa és a II. r. vádlott által terjesztett, de a valóságnak meg nem felelő életmódjával lett volna kapcsolatos, hogy így a gyanút magáról már eleve élterelje. Az I. r. vádlott a bűncselekmény elkövetése után sem vesztette el lélekjelenlétét: mindent úgy cselekedett, ahogyan azt eltervezte. Az elgondolás és a végrehajtás között nincs eltérés. A kivitelezésbe sem csúszott be hiba. A külsérelmi nyom észlelése után, a második variációnak megfelelően járt el az I. r. vádlott: idegen jelenlétére utaló két poharat helyezett el az asztalra és elvette a pénzt és kulcsokat is. Még arra is kiterjedt a figyelme, hogy a sértett lélegzését ellenőrizze. Mind e tényekből, valamint ezt követően tanúsított magatartásából a lelkiismeretfurdalásnak, a cselekmény feletti megbánásnak teljes hiányára kell következtetni. Az I. r. vádlott azért tört más ember — az apósa — életére, hogy elkerülje a sértett esetleges újbóli megnősülése folytán keletkező lakásgondokat. Adat van arra: megfelelő anyagi lehetőségek birtokában volt ahhoz, hogy ez eshetőlegesség bekövetkezte esetén akár a saját, akár a sértett részére lakást biztosítson. A rendelkezésre álló összeget azonban más célra kívánta felhasználni. Minthogy így cselekményét az önzés, az anyagiasság motiválta: a bűntett — a fentebb kifejtettek szerint — aljas indokból elkövetett emberölésnek is minősül. 110