Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

is meggyőződött arról, hogy a sértett lélegzik-e még és így gázmérgezés következtében fog a halála bekövetkezni. Arról is gondoskodott a cselekmény elkövetése után, hogy a sértett pénzét és lakáskulcsát is magához vegye. Mindezek a körülmények a Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint megnyugtatóan engednek következtetni az előre kiterveítségre. A nyereségvágyból való elkövetést az első fokú bíróság arra alapította, hogy a vádlottak a sértett megölését azért határozták el, mert a megtakarított 50 000 Ft-ot a lakáskérdésük megoldásához felhasználni nem akarták, hanem a sértettel közösen lakott lakás főbérleti jogát kívánták ily módon megszerezni. A Legfelsőbb Bíróság megítélése szerint a nyereségvágyból való emberölés valamilyen közvetlen anyagi előny megszerzését célozza. Ilyen közvetlen anyagi előny az adott esetben nem áll fenn; vádlottak cselekményét tehát nem lehet nyereségvágyból elkövetett emberölésnek minősíteni. A vádlott cselekményét azonban az önzés, az anyagiasság motiválta, mivel összegyűjtött pénzüket akarták — a sértett által lakott lakrész megürülésével — más célra felhasználni, így a végrehajtott cselekmény: aljas indokból elkövetett emberölésnek is minősül. Ezért a Legfelsőbb Bíróság az első fokú bíróság ítéletének a cselekmény minősítésére vonatkozó részét megváltoztatta, és a nyereségvágyból való elkövetés mint minősítő körülmény megállapítását mellőzte. A minősítéssel kapcsolatban rámutatott a Legfelsőbb Bíróság arra is, hogy a törvény szóhasználatából kitűnően a cselekmény ugyanazon motívum alapján nyereségvágyból és aljas indokokból elkövetett emberölésnek egyébként sem minősülhet. II. A bűnösségi körülményeket illetően az I. r. vádlott védője arra utalt, hogy azok a körülmények, amelyeket a büntetés minősítésénél már értékelt a törvény; súlyosító körülményként nem értékelhetők. A Legfelsőbb Bíróság ezt az álláspontot annyiban osztja, hogy amennyiben a minősítő körülmény fennforgásán túlmenően, az adott esetben olyan tények is megállapítást nyernek, amelyek az elkövető társadalomra veszélyességét a minősített eset keretein belül még fokozzák, azok súlyosító körülményként értékelhetők. Ez elv alapján a Legfelsőbb Bíróság az I. r. vádlottal szemben megállapított súlyosító körülmények egy részével a büntetési nem alkalmazásának indokolásánál foglalkozik. Az I. r. vádlottnál súlyosító körülményként kellett értékelni, hogy apósát ölte meg és cselekménye kétszeresen minősül; enyhítő körülményként büntetlen előéletét — hangsúlyozva azonban, hogy annak az elkövetett cselekmény súlyát és jellegét is tekintve — az állandó bírói gyakorlatnak megfelelően a büntetést lényegesen befolyásolható hatás nem volt tulajdonítható. E bűnösségi körülmények, valamint az alábbi körülmények figyelembevételével kellett a kiszabásra kerülő büntetés nemét és mértékét meghatározni. A büntetőtörvény létét a társadalom védelme indokolja. A mi büntetőtörvénykönyvünk a szocialista társadalmat — állami, társadalmi és gazdasági rendünket —, és a társadalom minden egyes tagját: az állampolgárok személyét és jogait egyaránt védi. Az emberi élet — a jogilag védett tárgyak közül — társadalmunkban egyike a legértékesebbnek. Ezért a törvény azt, aki az emberölés valamelyik minősített esetét valóítja meg, tíz évtől tizenöt évig terjedő szabadságvesz109