Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 2. kötet, 1963. november - 1965. december (Budapest, 1966)

telt el. Abból a tényből, hogy a vádlott az említett időn keresztül tartózkodott a bűnözéstől, következik, hogy a vádlott életvezetésében gyökeres változás állt be, a vele szemben korábban alkalmazott büntetések a megfelelő nevelő hatást elérték. A tényállásból kitűnik az is, hogy a jelen ügybe alkalmilag sodródott be. Ezekre tekintettel nem látta alaposnak a Legfelsőbb Bíróság a fellebbezési tárgyaláson előterjesztett azt az indítványt, hogy a Btk. 78. § (3) bekezdése alapján a korábbi elítéléseket súlyosítóként értékelje. [Legf. Bír. Bf. V. 861 1963. sz.] [3883.] 2572. A feldúlt családi állapotnak mint enyhítő körülménynek a mellőzése. A tényállás szerint a vádlott 20 éves nevelt fiát zsebkéssel hasbaszúrta. A sérülés 22 nap alatt gyógyult. A büntetés kiszabása körében a Legfelsőbb Bíróság mellőzte az első fokú bíróság által értékelt azt az enyhítő körülményt, hogy a vádlott feldúlt családi állapota miatti ingerültségében követte el a cselekményt. A bizonyítási eljárás erre a megállapításra kellő alapot nem szolgáltatott. Egyértelműen megállapítható, hogy a vádlottat a tartásdíj fizetésével kapcsolatos ügyészi eljárás miatti haragja motiválta. Ez viszont javára nem értékelhető. A vádlott felesége gyermektartásdíj fizetése iránti igényét az arra illetékes szervek útján, törvényes keretek között érvényesítette, az ezért történt durva felelősségre vonás sem erkölcsileg, sem jogilag nem menthető. (Legf. Bír. Bf. IV. 926 1963. sz.) [3976.] 2573. Az emberölés előre kitervelt módon és aljas indokból való elkövetésének megállapítása. Halálbüntetés kiszabásának szempontjai. I. Az elbírált ügyben a Legfelsőbb Bíróság az előre kitervelt módon, illetve aljas indokból elkövetést a következő indokolással állapította meg. Az elfogadott tényállás szerint a házastárs vádlottak hosszabb időn keresztül foglalkoztak a II. r. vádlott apjának a velük egy lakásban lakó sértett megölésének a gondolatával. Részletesen megbeszélték, hogy melyik elkövetési mód a legalkalmasabb az öngyilkosság látszatának keltésére. Megállapodtak az elkövetés helyében, abban, hogy a sértett megölését az I. r. vádlott a lakásukon hajtja végre. Megállapodtak a végrehajtás módjában, abban, hogy az I. r. vádlott sértettet valamilyen tompa tárggyal leüti, s ezt követően a gáztűzhely mellett úgy helyezi el, hogy a gázcsapok kinyitása után a kiömlő gáz megölje. A zavartalan végrehajtás és az I. r. vádlott alibijének biztosítása végett a II. r. vádlott Gy-re utazott. Az I. r. vádlott a megbeszélésen túlmenően az alibi biztosítása érdekében a cselekmény elkövetését megelőző napon vasúti jegyet váltott Gy-re, és a szomszédjával közölte, hogy e napon Gy-n lesz. Végül: a II. r. vádlott — ugyancsak a megbeszélteken túlmenően — kitervelte, hogy arra az esetre, ha a sértett leütése sérülések okozása nélkül nem sikerülne, akkor azt a látszatot fogja kelteni, hogy idegen személy volt a cselekmény elkövetésekor a lakásban. Ennek érdekében az asztalra egy megkezdett üveg bort, két félig megtöltött poharat, egy csomag cigarettát és hamutálcát cigarettavégekkel helyez el. Miután az I. r. vádlott a sértettet a lakásban lesből leütötte és észlelte, hogy a feje vérzik, teljes hidegvérrel és nyugalommal az elgondolásának megfelelően rendezte el az asztalt, kétszer 108