Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

B) A kerületi bíróság az 1963. évi január hó 29. napján hozott ítéletével a terheltet hivatalos személy elleni erőszak miatt 2 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Egyben elrendelte a korábbi próbaidőre felfüggesztett A) alatti büntetés végrehajtását. A másodfokú bíróság akként változtatta meg az első fokú bíróság ítéletét, hogy a terhelt büntetését 6 hónapi szabadságvesztésre felemelte. Egyúttal kimondotta, hogy a terhelt csak a szabadságvesztés háromnegyed részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra. A feltételes szabadságra bocsátást korlátozó rendelkezés miatt emelt törvényességi óvás alapos. A Btk. 39. § (2) bekezdésében foglalt rendelkezés szerint a büntetés háromnegyed részének kiállása után bocsátható feltételes szabadságra a szándékos bűntett miatt elítélt, ha megelőzőleg szándékos bűntett miatt egy ízben már szabadságvesztésre ítélték, és ennek kiállásától vagy végrehajthatósága megszűnésétől az újabb bűntett elkövetéséig tíz év még nem telt el. A másodfokú bíróság a Btk. 39. § (2) bekezdésén alapuló rendelkezését azzal indokolta, hogy a terhelt korábban az A) alatti bűnügyben „lényegileg" szándékos bűntettet képező bűncselekmény miatt volt elítélve. A másodfokú bíróságnak ez az álláspontja téves. Az A) alatti bűnügyben eljárt járásbíróság — az ítéletből kitűnőleg — a terhelt akkori cselekményét a BHÖ 374. pontjába felvett veszélyeztetés bűntetteként értékelte. Az ott megállapított tényállás nem nyújt alapot annak megállapítására, hogy a terhelt szándéka akkor — akár eshetőlegesen is — a közvetlen veszélyhelyzet előidézésére irányult volna. A foglalkozási szabályok tudatos megszegésével elkövetett veszélyeztetés pedig lényegét tekintve, nem szándékos, hanem gondatlan bűncselekmény. Nem lehet tehát szó az ilyen cselekménynek szándékos bűntettként való értékeléséről pusztán azon az alapon, hogy a foglalkozási szabályszegés tudatos volt. Minthogy pedig a Btk. 39. § (2) bekezdésében írt rendelkezés szerint a feltételes szabadságra bocsátás korlátozására csak akkor kerülhet sor, ha a terheltet megelőzőleg szándékos bűntett miatt ítélték szabadságvesztésre, tévedett és törvényt sértett az ügyben eljárt másodfokú bíróság, amikor ezt a korlátozást megállapíthatónak találta. A Legfelsőbb Bíróság ezért megállapította, hogy a másodfokú bíróság ítéletének említett rendelkezése törvénysértő. Ez okból ezt az ítéletet ebben a részében hatályon kívül helyezte, és a feltételes szabadságra bocsátás korlátozására vonatkozó rendelkezést mellőzte. (Legf. Bír. B. II. 551/1963. sz. törvényességi határozata.) [3695.] 224. A „quasi halmazati" büntetést képező összbüntetés a Btk. 39. §-ának alkalmazása szempontjából egyszeri elítélésnek tekintendő. (Legf. Bír. Bf II. 578/1963. sz.) [3696.] 225. Fiatalkorúval szemben a Btk. hatálybalépése előtt kiszabott szabadságvesztés végrehajtásának elrendelése esetén a rehabilitáció kérdése. [3361.] Részletesen: Btk. 102. §-nál. 80