Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

226. Rehabilitáció alá esett büntetés a Btk. 39. § szempontjából figyelembe nem vehető. [3521.] Részletesen: Btk. 78. §-nál. 227. A feltételes szabadságra bocsátás korlátozása, illetve kizártsága tárgyában való ítéleti rendelkezés kijavító végzéssel nem helyesbíthető. [3679.] Részletesen: Be. 95. §-nál. 228. A súlyosítási tilalom nem vonatkozik a feltételes szabadságra bocsátással kapcsolatos rendelkezésre. [3682.] Részletesen: Be. 264. §-nál. 39. § (3) bek. 229. A feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből való kizárás összbüntetés esetén. A terheltet a legutolsó cselekmény elkövetését megelőzően két ízben ítélték el szabadságvesztésre. A két korábbi elítélés különböző időpontokban, különböző ítéletekkel elbírált cselekmények miatt történt, az egyik elítélés után követte el a terhelt a későbbi cselekményt. A Btk. 39. §-ának alkalmazása szempontjából ezért nincs jelentősége annak, hogy e korábbi két büntetést utóbb összbüntetésbe foglalták. Ez alól kivétel az az eset, amikor valamennyi bűntettet a legkorábban hozott ítélet jogerőre emelkedése előtt követték el, mert ilyenkor a Btk. 73. §-ának (3) bekezdése alapján történt összbüntetésbe foglalás esetén is a korábbi elítéléseket a Btk. 39. § alkalmazása szempontjából egy elítélésnek kell tekinteni. Csak ebben az esetben kerül az elítélt a törvény által megkívánt abba a helyzetbe, mintha valamennyi cselekményét egy eljárásban bírálták volna el. A Btk. 39. §-ának (3) bek. c) pontja alapján tehát az eljárt bíróság törvényszerűen zárta ki a feltételes szabadságra bocsátás kedvezményéből a terheltet. (Legf. Bír. Bf. III. 1.030/1962. sz.) [3426.] 230. Az összbüntetést kiszabó ítéletben határozni kell a feltételes szabadság tartamának korlátozásáról vagy annak kizárásáról. Az első fokú bíróság a Btk. 217. §-ában meghatározott közösség megsértésének bűntettében bűnösnek kimondott vádlottat 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte, egyben elrendelte a korábban kiszabott felfüggesztett szabadságvesztésének végrehajtását is. Megállapította, hogy a vádlott csak a büntetés háromnegyed részének kitöltése után bocsátható feltételes szabadságra. Az ítélet ellen a vádlott felmentése érdekében, a védője pedig enyhítésért jelentett be fellebbezést. A megyei bíróság a fellebbezéseket elutasította: a feltételes szabadságra bocsátás korlátozására vonatkozó ítéleti rendelkezést a következő indokolással mellőzte: A 3 hónapi szabadságvesztésre ítélt vádlott a feltételes szabadságra bocsátást kizáró Btk. 39. § (3) bekezdés a) alpontja alá esik. Erre tekintettel mellőzte a megyei bíróság annak ítéleti kimondását, mely szerint a vádlott esetében a Btk. 39. § (2) bekezdésében foglalt — s a feltételes szabadságra bocsátást csupán korlátozó — törvényi rendelkezés hatályosulna. 6 Büntetőjogi döntvénytár 81