Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

bűntett annak ellenére, hogy az elkövető szándéka a halálos eredményt nem fogta át.] g) Ha a szabadságvesztést halmazati büntetésként szabták ki részben szándékos, részben gondatlan bűntettekért — feltéve, hogy a szándékos bűntett törvényi büntetési tétele is lehetővé teszi a szabadságvesztés kiszabását — ez a Btk. 39. §-ának alkalmazása szempontjából szándékos bűntettért szabadságvesztésre elítélésként veendő figyelembe. Ad 3. A Btk. 39. § (3) bekezdés c) pont második fordulata szerinti kizáró körülménynek tág értelmezése a törvény céljával ellentétes lenne. Éppen ezért a „konok" elkövetést egymagában — egyéb ismérvek fennforgása nélkül — sem az üzletszerű, sem az ismétlődő, sem a folyamatos bűnelkövetéssel nem lehet azonosítani, hanem azt ennél szűkebb körben kell meghatározni. Ilyennek általában az olyan elkövető tekintendő, akinek — bár reá az első fordulat szerinti kizáró körülmény nem vonatkozik — életmódja a teljes elzüllöttségre, elvetemültségre utal, aki nem hajlandó bűnöző, a társadalmi együttélés szabályait semmibe vevő magatartásával felhagyni. Két vagy több büntetés összbüntetésbe foglalása esetén e kizáró okot megállapítani nem lehet. A Be. 283. § szerinti összbüntetést kiszabó ítéletben e kizáró ok csak akkor alkalmazható, ha azt az egyik alapítélet már megállapította. Ad 4. a) A kifejtettek értelmében a bűnhalmazat, valamint a többszöri egyidejű elítélés a Btk. 39. § alkalmazása körében egyszeri elítélésnek tekintendő. Ebből folyik, hogy a Btk. 73. § (3) bekezdés szerint összbüntetésbe foglalt elítélések is ugyancsak egyszeri elítélésnek tekintendők. Ez a törvény szelleméből, a feltételes szabadságra bocsátás céljából is folyik, de az ilyen elítéléseknek a Btk. 39. § szempontjából külön-külön való figyelembevétele méltánytalanul is sújtaná az elítéltet. b) Ugyancsak a már fent kifejtettekből, valamint a Btk 72. § (1) bekezdéséből, a 75. § (1) és (3) bekezdéséből folyik, hogy szabadságvesztés és javító-nevelő munka összbüntetésbe foglalása esetén az átváltoztatás folytán a javító-nevelő munka helyébe lépő szabadságvesztés a Btk. 39. § egységes alkalmazása szempontjából is úgy tekintendő, mintha eredetileg is szabadságvesztésként szabták volna ki. Nem zárja tehát ki az elítéltet az összbüntetés tekintetében a feltételes szabadságra bocsátásból az a tény, hogy az alapul szolgáló elítélések egyike eredetileg valójában nem a Btk. 35. § (1) bekezdés 2. pontja szerinti szabadságvesztés elítélés volt. Minthogy azonban a Btk. 75. § (3) bekezdése értelmében ez az elítélés kizárólag az összbüntetésbe foglalás szempontjából tekintendő úgy, mintha eredetileg is szabadságvesztésként szabták volna ki: ugyanez az elv a Btk. 39. § (2), illetve (3) bekezdése szempontjából rnár nem érvényesülhet. A javító-nevelő munka ugyanis e jellegét — átváltoztatása esetén — sem veszti el. c) Ugyancsak a kifejtettekből következik, hogy több szabadságvesztést kiszabó ítéletnek — a Btk. 73. § (3) bekezdésén kívül — összbüntetésbe foglalása a többszöri elítéltség tényét nem érinti. Az összbüntetésbe foglalás tényéből tehát el kell vonni mindazokat a következményeket is, melyek a büntetés együttes kiállása folytán a Btk. 39. §-ának egységes alkalmazásából folynak, — habár e vonatkozásban hátrány érheti az elítéltet. 74