Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

kővető kötelességének a büntetőtörvényben megállapított következmény nélkül még eleget tehetett volna. Az 1950. évi 30. sz. tvr. 17. §-a szerint külföldi fizetőeszközt és aranyat a szerzéstől számított három munkanap alatt a Magyar Nemzeti Banknak, az engedélyezett súly fölötti aranytárgyat pedig a R. 47. §-a szerint, 8 munkanap alatt az erre jogosított Állami Vállalatnak vételre fel kell ajánlani. Mind a Magyar Nemzeti Bank, mind az Állami Vállalat a felajánlott értéket megveszi vagy letétül átveszi. Ebből következik, hogy a rendelet nem csupán a felajánlási kötelesség teljesítését írja elő, de a nyelvtani értelmezésen túlmenőleg, a birtoklás kérdésében tilalmat is tartalmaz. A R. 47. §-a az aranytárgyakra ezt külön is kiemeli. E tilalom folytán a felajánlás alá eső devizaérték magánszemély rendelkezése alatt nem lehet. Arra az állam igényt tart és azt át is veszi. A felajánlási kötelesség megszegésével tehát nemcsak a Btá. 26. § c) pontjában [Btk. 32. § c) pontjában] meghatározott puszta mulasztási bűncselekmény valósul meg, hanem az elvonás által olyan tartós és folyamatos jogellenes állapot létesül, mely csak akkor szűnik meg, ha az elmulasztott felajánlás utóbb megtörténik, vagy az értékeket a hatóság felfedezi és rendelkezése alá vonja. A tilalmazott birtokban tartás az állami igény érvényesítésének meghiúsítását jelenti. A felajánlási kötelesség teljesítése nem formális követelmény és nem öncél, de tervgazdálkodásunk részletkérdésének, az állam valutamonopóliuma megvalósításának egyik eszköze. Aki e kötelességének nem tesz eleget, az nemcsak a mulasztásban bűnös, de bűnös abban is, hogy meghiúsítja, hogy a felajánlás alá eső érték felett az állam rendelkezhessék. Elvonja az állam elől a devizát és ezzel sérti a tervgazdálkodás zavartalanságához fűződő érdeket. Ez a tiltott magatartás folyamatos és mindaddig tart, míg az állam rendelkezési lehetőséghez jut a szóban forgó devizaérték tekintetében. A felajánlási kötelesség elmulasztása tehát állapotbűncselekményt létesít, amelynek elévülése akkor veszi kezdetét, amikor a külföldi fizetőeszköz, arany, vagy aranytárgy utólagos felajánlás, hatósági felfedezés, vagy más ok folytán az elkövető rendelkezése alól kikerül és az állam a maga igényét valóságban érvényesíteni tudja. III. Mindezekből értelemszerűen következik az is, hogy az 1950. évi 9. sz. tvr. 5. §-ában körülírt közkegyelem alkalmazása szempontjából a felajánlási kötelesség elmulasztásánál (1950. évi 30. sz. tvr. 17. és 47. §) elkövetési időpontnak az elévülés kezdőnapját kell tekinteni. Megjegyzés: Az elvi döntést a XXIV. sz. büntető elvi döntés fenntartotta. 203. B. K. 359. (B. H. 1961. évi 6. sz.) A magánokirathamisítás elévülésének határideje a hamis vagy hamisított magánokirat használata napján veszi kezdetét. Hamis vagy meghamisított magánokiratnak perben történő használata esetében az elévülési határidő kezdetét az okiratnak a bíróság előtt való becsatolása vagy felmutatása napjától kell számítani. A Btk. 32. §-ának a) pontja szerint az elévülés határidejének kezdőnapja befejezett bűntett esetében az a nap, amelyen az elkövetőnek a bűntett tényállásához tartozó cselekménye véget ért; ha azonban az eredmény nem ugyanakkor, hanem később következett be, az eredmény bekövetkezésének napján. 6» 67