Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

A közkegyelem gyakorlásáról kiadott törvényerejű rendeletben tehát közvetlenül az Elnöki Tanács határoz részletesen arról, hogy kiket, milyen feltételek mellett részesít kegyelemben. Ebből következően a bíróságok szerepe ebben a kérdésben csupán arra szorítkozik, hogy deklaratív jelleggel megállapítsák, az adott ügyben az adott személyt az Elnöki Tanács törvényerejű rendelete kegyelemben részesítette-e. Ehhez képest a kegyelemben részesítettség tárgyában tett deklaratív jellegű bírói megállapítás nem emelkedik jogerőre. Ha tehát a kegyelem feltételeinek fennállására vagy azoknak hiányára vonatkozó bírói megállapítás tévedésen alapul, a bíróság ahhoz nincs kötve és módjában áll az erre vonatkozó megállapítást tartalmazó határozatát akár hivatalból, akár kérelmére bármikor kijavítani. A kegyelemben való részesülés vagy annak kizártsága kérdésében elkövetett törvénysértések orvoslásának tehát az a közvetlen útja, hogy a téves megállapítás kijavítását annál a hatóságnál kell a feleknek indítványozniuk, amelyik a téves megállapítást tette. (Legf. Bír. B. 2.550/1953. sz. törvényességi határozata. )[65.] 198. A próbaidő sikeres elteltéhez fűződő törvényi rehabilitáció folytán ez az előző elítélés a közkegyelem (1953. évi 11. sz. tvr.) kizárására nem vezethet. B. F.-et az erkölcsi bizonyítványa szerint 1949-ben orgazdaság miatt 30 napi szabadságvesztésre ítélték. A büntetés végrehajtását azonban a bíróság felfüggesztette. A próbaidő sikeresen telt el. Ezzel a bűncselekményével kapcsolatosan tehát a 3 évi próbaidő leteltével a törvény erejénél fogva beállott a büntetett előélethez fűződő hátrányok alóli mentesítés hatálya. Ez a korábbi elítéltetés ezért a terheltre a kedvezményekből kizáró következményekkel nem jár, így 5 éven belül a társadalmi vagy az állampolgárok tulajdona ellen elkövetett újabb bűncselekmény esetén az elítéltnek közkegyelemben részesítését ez az előző elítéltetés az 1953. évi 11. sz. tvr. 11. § e) pontja alapján nem gátolja. (Legf. Bír. Bf. III. 2.484/1953. sz.) [110.] 199. A közkegyelem kizártságának értelmezése az 1963. évi 4. sz. tvr. 6. § első és második fordulata álapján. A b.-i járásbíróság 1963. évi február hó 1. napján hozott ítéletével a terheltet kétrendbeli visszaesőként elkövetett könnyű testi sértés bűntette miatt halmazati büntetésül 3 hónapi szabadságvesztésre ítélte. Egyben elrendelte a k.-i törvényszék, mint rögtönítélő bíróság 1947. évi november hó 28. napján hozott ítéletével kiszabott életfogytig tartó fegyházbüntetés helyébe lépő 15 évi szabadságvesztés még hátralevő, de kegyelemből 3 évi próbaidőre felfüggesztett részének végrehajtását. A k.-i megyei bíróság az 1963. évi április hó 2. napján hozott végzésével az első fokú ítélet ellen a terhelt és a védője részéről bejelentett fellebbezéseket elutasította azzal, hogy az említett 15 évi szabadságvesztésnek a terhelt által 1947. november 22-től 1960. február 24-ig kitöltött részén felüli tartama hajtandó végre. A másodfokú határozat indokolása szerint a terhelttel szemben az 1963. évi 4. sz. tvr. 5. § (3) bekezdése alapján közkegyelem okából az eljárás azért nem szüntethető meg, mert korábban szándékos emberölés bűntette miatt el volt 64