Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

A büntethetőséget megszüntető okok 30. § 196. Eljárási kegyelem alkalmazása az 1953. évi 11. sz. tvr. 11. § d) pontjára tekintettel. A védelem a közkegyelmi rendeletre utalással a büntető eljárás megszüntetését indítványozta, mert a vádlottnak két tíz éven aluli gyermeke van. Az eljárás társadalmi tulajdon ellen sikkasztás és magánokirathamisítások miatt indult. Az ügyész észrevételt nem tett. Az elsőbíróság a védő indítványát elutasította. Határozatának indoka az, hogy az ügyész öt évet meghaladó börtönnel büntetendő társadalmi tulajdon elleni bűncselekmény címén emelt vádat. Ez esetben pedig a kegyelmi rendelet 11. § d) pontjában foglalt kizáró rendelkezés folytán az eljárás megszüntetésére csak a tárgyalás eredményeként kerülhet sor. Az elsőbíróságnak ez az álláspontja téves. Az 1953. évi 11. sz. tvr. 3. § c) pontja értelmében kegyelemben részesülnek szabaságvesztés büntetésük tartamára tekintet nélkül azok az anyák, akiknek 10. évnél fiatalabb gyermekük van. A 8. § (1) bekezdése értelmében a kegyelem a tvr. hatálybalépéséig elkövetett és jogerős ítélettel el nem bírált azokra a bűncselekményekre is kiterjed, amelyek a tvr. szerint közkegyelem alá esnek. Ugyanezen § (2) bekezdése pedig akként rendelkezik, hogy a rendőrségen, az ügyészségen és a bíróságon folyamatban levő ügyekben az eljárást meg kell szüntetni, ha a terhelt a rendelet 3. §-a alá esik. A 11. § d) pont rendelkezésének nem lehet olyan értelmezést adni, hogy a büntető eljárást csak tárgyalás eredményéhez képest lehetne megszüntetni. A megszüntetés kérdésében a rendelkezésre álló adatok alapján az eljárás bármely szakában lehet határozni, s amennyiben azok alapján öt évet meghaladó börtön kiszabásának a lehetősége kizárt, az eljárást tárgyaláson kívül is meg kell szüntetni. Az adott esetben a Legfelsőbb Bíróság az eljárás megszüntetésének nem látta akadályát. A bűncselekményt elkövető, büntetlen előéletű 29 éves asszonynak négy kiskorú gyermeke van, akik közül kettő a tízéves életkort nem haladta meg. Cselekményét töredelmesen megbánta és felfedező jellegű beismerésben van. Tárgyaláson kívül is teljes határozottsággal következtetett arra, hogy konkrét esetben öt évet meghaladó büntetést semmiképpen nem lehetne kiszabni. Ennélfogva a Legfelsőbb Bíróság az elsőbíróság végzésének megváltoztatása mellett a büntető eljárást tárgyalás kitűzése nélkül megszüntette. (Legf. Bír. Bf. III. 2.191/1953. sz.) [16.] 197. A közkegyelemre vonatkozó bírói megállapításoknak csupán deklaratív jellegük van. Az Alkotmány 20. §-a (1) bekezdésének j) pontja szerint a kegyelmezési jog gyakorlása a Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának hatáskörébe tartozik. 63