Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

29. § (3) bek. 192. Nem vehető figyelembe a közokiratba foglalt magánindítvármyal szemben a sértettnek az eljárás tárgyalási szakában tett olyan nyilatkozata, hogy nem terjesztett élő magánindítványt. A magánindítványra üldözhető, de ügyészi vád alapján eljárás alá vont bűntettben való bűnösség megállapítását a védő azon az alapon támadta, hogy a sértett a bírói tárgyaláson a vádlott megbüntetését nem kívánta s egyben olyan vallomást tett, hogy magánindítványt sem kívánt előterjeszteni. A védelem álláspontja figyelembe nem vehető. Az iratoknál van ugyanis a sértett panaszáról a rendőrségen felvett jegyzőkönyv, amelyben a vádbeli cselekményt teszi panasz tárgyává a magánindítvány előterjesztésére nyitvaálló határidőben. Ez a panasz tartalmánál fogva magánindítványnak tekintendő. A magánindítványt a Btá. 22. § (2) bekezdése [Btk. 29. § (3) bek.] szerint visszavonni nem lehet. Olyan utólagos vallomás figyelembevétele, amely a panasz jegyzőkönyvvel, mint közokirattal szemben ellentétes adatot tartalmaz, egyértelmű volna a magánindítvány visszavonása törvényellenes tudomásulvételével. A büntető eljárás közvádra indult és így a vádlott bűnösség-megállapítása törvényszerű. (Legf. Bír. Bf. L 1.725/1955. sz.) [1095.] 193. A sértett által szabályszerűen előterjesztett magánindítvány nem tekinthető hatálytalannak az arra váló puszta hivatkozás miatt, hogy férje fenyegetésének hatására tett feljelentést. (Kecskeméti Megyei Bíróság B. 178/1959. sz.) [274.] 29. § (4) bek. 194. Magánindítvány előterjesztése valamennyi elkövetővel szemben hahatályos. A tényállás szerint az I. és II. r. vádlottak lakáshoz való jog körüli vitából kifolyóan a sértett távollétében annak bútorait kitették lakásából. A sértett ezt rendőrségi segítséggel akadályozta meg. Ezután feljelentést tett e sérelem miatt az I. r. vádlott ellen. Tévedett az ügyben eljárt bíróság, amikor a II. r. vádlottal szemben magánindítvány hiánya miatt az eljárást megszüntette azon a címen, hogy e vádlott neve egyébként az indítványi határidőben beadott feljelentésben nem szerepel. Nem vitás ugyanis, hogy a sértett szabályszerű feljelentésében a vádlottaknak az ő sérelmére elkövetett, és a jelen ügyben vád tárgyává tett cselekményét sérelmezi. A Btá. 23. §-a [Btk. 29. § (4) bek.] pedig félreérthetetlenül kimondja, hogy a magánindítvány előterjesztése valamennyi elkövetővel szemben hatályos akkor is, ha az nem valamennyiükkel szemben történt. Törvényességi óvás folytán a Legfelsőbb Bíróság ezt a törvénysértést megállapította. (Legf. Bír. B. VI. 1.257/1958. sz. törvényességi határozata.) [2063.] 195. A magánindítvány oszthatatlansága nem terjed ki a magánvádra is. [1075.] Részletesen: Be. 33. §-nál. 62