Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

viszonvádlottat illetően is, megszüntette. (Budapesti Fővárosi Bíróság Bf. XXVIII. 1935/1959. sz.) [2386.] 185. Viszonvád esetén a kölcsönös elkövetés kérdése. B. L. magánvádló feljelentése alapján becsületsértés miatt büntető eljárás indult H. R. terhelt ellen. A feljelentés szerint a terhelt 1961. január 19-én a magánvádlóval szemben becsületsértő kijelentést használt. A járásbíróság előtt 1961. március 7-én tartott tárgyaláson a terhelt viszonvádat emelt B. L. magánvádlóval szemben. A viszonvád szerint a magánvádló 1961. január 20-a körül a terheltet mások előtt becsületsértő módon szidalmazta. A védő nyomban előadta azt is, hogy ez a cselekmény csak a tárgyalást megelőző napokban jutott a terhelt tudomására. A járásbíróság a viszonvád miatt indított eljárást a magánindítvány elkésettsége miatt megszüntette. Indokolásában azt fejtegette, hogy a vád és a viszonvád tárgyává tett magatartások között nincs meg a kölcsönösség, mert ehhez a cselekmények időbeni egybeesése szükséges. A járásbíróság egyébként bűnösnek mondotta ki H. R. terheltet becsületsértés bűntettében, és pénzbüntetésre ítélte. A terhelt és védője által bejelentett fellebbezés folytán eljárt megyei bíróság végzésével a fellebbezést elutasította. A járásbíróság ítélete és a megyei bíróság végzése ellen emelt törvényességi óvás alapos. Az eljárt bíróságok a BHÖ 396. pontjába [Btk. 29. § (2) bek.] felvett törvényhelyben szereplő kölcsönösség fogalmát helytelenül értelmezték. A kölcsönösség fogalmához ugyanis nem szükséges az, hogy a bűncselekmények elkövetése egy időben vagy egy helyen történjék. A kölcsönösség vonatkozásában csak az szükséges, hogy a bűncselekmények egymással okozati és tárgybeli összefüggésben álljanak. A már hosszú idő óta kialakult bírói gyakorlat a kölcsönösség megállapításához csupán alanyi és tárgyi kapcsolatot kíván a két cselekmény között, de időbeni egybeesést nem. (A B. K. 386. sz. állásfaglalásával fenntartott B. K. 114. sz. állásfoglalás.) Törvényt sértett tehát az első fokú bíróság akkor, amikor a cselekmények közötti tárgyi összefüggés vizsgálata nélkül hozott a viszonvád tekintetében eljárást megszüntető határozatot. Az eljárt bíróságok határozatai az említett vonatkozásban egyébként azért is tévesek, mert a védőnek a viszonvád emelése kapcsán tett előadása szerint a terhelt a viszonvád tárgyává tett cselekmény elkövetéséről csak néhány nappal a tárgyalás előtt szerzett tudomást. Ilyen körülmények között, ha a BHÖ 396. pontja [Btk. 29. § (2) bek.] alkalmazására nem kerülhet sor, akkor a viszonvádat feljelentésnek és magánindítványnak kell felfogni, mert annak megtételekor a Btá. 22. §-ának (1) bekezdésében [Btk. 29. § (1) bek.] megszabott határidő még nem telt el. A Legfelsőbb Bíróság a kifejtettekhez képest megállapította, hogy a járásbíróság és a megyei bíróság határozatai a viszonvádra vonatkozó rendelkezések tekintetében törvénysértők. Ezért azokat az említett részükben hatályon kívül helyezte és az ügyet H. R. terhelt átlal emelt viszonvád alapján 69