Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

A másodfokú bíróság ítéletében elfoglalt álláspont szerint abban az esetben, ha az eredeti vád folytán a bűnösség meg nem állapítható, a BHÖ 39G. pontja [Btk. 29. § (2) bek.] szerint előterjesztett ún. viszonvád alapján a viszonvádlott bűnösségét sem lehet megállapítani. A fellebbezési bíróság szerint, miután a BHÖ 396. pontjában [Btk. 29. § (2) bek.] foglalt rendelkezés kölcsönösen elkövetett (könnyű testi sértés) rágalmazás vagy becsületsértés esetében alkalmazandó, e feltétel fennállását kizárja, ha a vádlott terhére rótt cselekmény nem állapítható meg. A másodfokú bíróságnak ez a jogi álláspontja téves és a törvény helytelen magyarázatán alapszik. A BHÖ 396. pontjába felvett [Btk. 29. § (2) bek.] jogszabály valóban kölcsönösen elkövetett (könnyű testi sértés) rágalmazás vagy becsületsértés esetében nyújt lehetőséget a feljelentett félnek arra, hogy az őt feljelentő másik féllel szemben a magánindítvány határidejének a lejárta ellenére viszonvádat emeljen. A törvénynek ez a rendelkezése azonban csupán azt jelenti, hogy a feljelentés és a viszonvád szerinti cselekményeknek kell kölcsönöseknek lenniük, mert ennek hiányában joghatályos viszonvádat emelni nem lehet. A joghatályosan emelt viszonvád érvényességét azonban nem érinti, ha utóbb az eredeti vád alaptalannak bizonyult. A törvénynek ez a rendelkezése a magánindítványi határidő meghosszabbítását jelenti a feljelentett fél javára. Ez a meghosszabbítás azonban nem függ az eredeti feljelentés sikerétől. Azt a kérdést, hogy viszonvádnak kölcsönösség címén — a magánindítványi határidőn túl — van-e helye, nem az ítélethozatalnak, hanem a viszonvád emelésének az időpontjában fennálló helyzethez képest kell eldönteni. (Legf. Bír. B. III. 1.441/1955. sz. törvényességi határozata.) [992.] 184. A Btk. 29. § (2) bekezdésében foglalt magánindítvány előterjesztési határidőmeghosszabbítás csupán perjogi kedvezmény, ami nem jelenti azt, hogy a viszonvád a magánvád jogi sorsát osztaná, annak mindenképpen függvénye lenne. A BHÖ 396. pontjában [Btk. 29. § (2) bek.] foglalt magánindítvány előterjesztési határidőmeghosszabbítás csupán perjogi kedvezmény, ami nem jelenti azt, hogy a viszonvád a magánvád jogi sorsát osztaná, annak mindenképpen! függvénye lenne. A két vád egy eljárásban való elbírálását a jogszabály nem is teszi kötelezővé. Ezt kizárólag célszerűségi szempontok, így a szoros tárgyi összefüggés és a bizonyítási eljárás rendszerint közös volta teszi indokolttá. Az egyesített tárgyalástól eltekintve vád és viszonvád esetében voltaképpen két teljesen külön ügyről van szó, amelyek mindegyike tekintetében az általános eljárási szabályokat kell alkalmazni. Következésképpen a bíróság a két ügy tárgyát külön-külön — bár a kölcsönösség folytán egymásra figyelemmel és általában egy ítéletben is — bírálja el. Ehhez képest a viszonvád joghatályát nem érinti az a körülmény, hogy az eredeti vád alaptalannak bizonyul (B. H. 992-es számú jogeset), de bármelyik vád elejtése is az eljárásnak csak az e váddal kapcsolatos megszüntetését vonhatja maga után. Alapvetően tévedett tehát az első fokú bíróság, amikor a magánvádló vádjának elejtése nyomán a büntető eljárást mindkét vonatkozásban, tehát 58