Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

A jogos védelem 25. § (1) bek. 146. B. K. 63. (B. H. 1955. évi 5. sz.) A jogos védelem megállapításának egyik előfeltétele az arányosság, nevezetesen az, hogy az a sérelem, amelyet az elhárító cselekmény okoz, ne legyen aránytalanul nagyobb, mint amit az elhárítani kívánt jogtalan támadás előidézett volna. Az élet ellen irányuló támadás esetében az arányoság kérdése nem merül fel. Körültekintő gondossággal kell azonban vizsgálni, hogy egyrészt a támadás valóban a megtámadott élete ellen irányult-e, másrészt, hogy a védelmi cselekményre olyan mértékben, ahogyan az megvalósult, valóban szükség volt-e. 147. Nincs helye jogos védelemnek a jogosan védekezővel szemben. A vádlott egy tyúk agyonütése miatt felelősségre vonta a sértettet. A vitát a vádlott feleségének a közbelépése szakította meg. Rövid idővel ezután a vádlott vasvillával a kezében indult a saját földjén dolgozó sértett felé. Látva a vasvillát, a sértett kellő távolságról kiabált a vádlottnak, hogy takarodjék a portájáról. Már egymagában az, hogy a vádlott ennek ellenére továbbra is vasvillával a kezében ment a sértetthez, közvetlen támadásra utaló fenyegetést jelentett a sértettel szemben és így a sértett jogos védelmi helyzetbe került. A sértett ekkor ásóját az őt megközelítő vádlott felé dobta és az a vádlott sapkáját érte. A sértett ezzel az őt közvetlenül fenyegető támadást igyekezett elhárítani, ez a cselekménye tehát a Btá. 15. § (1) bekezdése [Btk. 25. § (2) bek.] értelmében nem volt jogellenes. A vádlott ilyen előzmények után a vasvillával a sértett karjára ütött és azt eltörve annak 20 napon túl gyógyuló sérülést okozott. A kifejtettekből következik, hogy a vádlott alaptalanul hivatkozik jogos védelemre, a jogosan védekezővel szemben jogos védelemnek nincs helye. (Legf. Bír. Bf. V. 1.505/1955. sz.) [1137.] 148. A menekülési kötelezettség kérdése a jogos védelem körében. Tévedés az első fokú bíróságnak az az okfejtése, hogy a vádlott a jogtalan támadást elkerülhette volna, ha N. tanya irányába fut és oda menekül, vagy lakásába bezárkózva, magát eltorlaszolva próbál védekezni. Ezt az érvet olyanként hozza fel az elsőfokú bíróság, mely kizárja a jogos védelem megállapítását. Ez a jogi álláspont azt tükrözi, mintha a jogtalanul megtámadottat általában menekülési kötelezettség terhelné. A korábbi ítélkezési gyakorlatban előfordult néhány hasonló állásfoglalás. A törvény a jogos védelem megállapíthatóságának előfeltételeként azonban nem követeli meg azt, hogy a jogtalanul megtámadott minden esetben megfutamodás, elzárkózás által köteles legyen megelőzni az ellene irányuló erőszakos, jogtalan támadást. A Btá. 15. § (1) bekezdése [Btk. 25. § (2) bek.] szerint a törvény csak azt követeli meg, hogy a megtámadás jogtalan legyen és a védekező cselekedet ne lépje túl a védelem szükségét, illetve a támadás elhárításához szükséges 43