Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

A Legfelsőbb Bíróság — az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága véleménye alapján — egyetértett az ítéletben foglalt elsőbírói megállapításokkal, ezek alapján a vádlott bűnösségének megállapítása is törvényszerű. A szakértői vélemény szerint a kóros részegségnek négy klinikai formája van: az epileptoid, a tenebrosus, a delirans és a dipsomaniás," amelyek között lehetnek ugyan átmenetek, mégis mindegyik klinikai formának megvannak a sajátos jellegzetességei. így pl. az epileptoid formát a vad brutalitás, a nyilvánvaló tudatszűkülés, indulati állapotok; a tenebrosus formát a tudat bomlása (contactus hiánya), ködös állapot, szekszuális jellegű cselekmények, kóborlás; a delirans formát az érzékcsalódások és a tudat borult állapota; a dipsomániás formát pedig a rohamszerűen fellépő, ösztönös és kényszeres alkoholos excessusok jellemzik. Kóros részegséget teljes bizonyossággal csak akkor lehet megállapítani, ha: aj kimutatható, hogy a vele született vagy szerzett károsodás az alkohol tűrőképesség minőségi hiányára (qualitativ intolerantia) vezetett; bj feltűnően kis mennyiségű alkoholfogyasztás előzte meg a részegséget; cj tudatzavar (tudatborulás vagy tudatszűkülés) jelentkezik, ami a részeg személlyel az érintkezés felvételét megakadályozza vagy erősen megnehezíti; d) érzékcsalódások (hallucinációk) jelentkeznek; ej heves, rendszerint megokolatlan és túlméretezett indulatkitörések (effektusok) fordulnak elő; fj teljes vagy csaknem teljes — a részegséget megelőző időre is vonatkozó — emlékezészavar (amnesia) mutatható ki. Ritkán fordul elő ugyan, hogy valamennyi felsorolt elem tipikusan jelen legyen, ha azonban több elem hiányzik, akkor már komoly aggályokat kelt a kóros részegség diagnózisa. A megállapított kóros részegség a Btk. 21. § (1) bekezdése szerint kizárja a büntetőjogi beszámítási képességet. Az ilyen elkövető bűntettére a Btk. életbeléptetése után a Btk. 22. § alkalmazása kizárt, amint azt a XXVIII. sz. büntető elvi döntés indokolása is megállapítja. A kóros részegség ugyanis elmebetegségnek tekintendő, illetőleg azzal azonos megítélés alá eső tudatzavar. A kóros részegség sajátos tüneteinek a fennállását szorgosan vizsgálni kell. A vádlottnál hosszú időn át észlelt rendezett mozgás, magatartás ném egyeztethető össze a kóros részegség állapotával. A huzamos időn át észlelt értelmes beszéd sem fordulhat elő a kóros részegség egyik formájában sem, és azzal nem is egyeztethető össze. A vádlott kihívó magatartása, fölényes beszéde olyan többlet, amire kóros részegségben levő ember nem képes, részben tudatállapotának zavart volta, részben indulati állapota miatt. Az előállítás következményeinek előrelátása olyan felismerési készségre utaló körülmény, ami ugyancsak nem egyeztethető össze a kóros részegséggel, és egyben cáfolata annak, hogy a vádlott azért tanúsított kihívó magatartást a rendőrségen és a vérvételkor, mert nem ismerte fel a helyzetét. A vádlott magatartásában a tudatzavar fel nem ismerhető, csupán kritikátlanság és csökkent mérlegelési képesség. Következésképpen a védelemnek a vádlott kóros részegségére hivatkozó érvelése alaptalan. (Legf. Bír. Bf. IV. 727/1962. sz.) [3466.] 132. Az ittasság foka tekintetében orvosszakértő utólagos meghallgatásának elrendelése általában felesleges. [1697.] 39