Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

133. Az elkövető ittassága vagy szeszes ital hatása alatt levő állapota önmagában — a bűnösségi körülmények között — értékelésre nem kerülhet. A büntetés kiszabásánál — az egyébként figyelembe jövő körülményeken kívül — a leittasodásnál közreható tényezők, elsősorban az elkövető önhibájának a mértéke értékelhető súlyosbító vagy enyhítő körülményként. [3598.] Részletesen: Btk. 64. §-nál. 134. Pathológiás (kóros) részegség fennállására vonatkozó megalapozatlan ítéleti megállapítás. [3734.] Részletesen: Btk. 21. §-nál. A tévedés 24. § 135. A Btk. 24. § (2) bekezdésének helytelen alkalmazása. A vádlott acetonos keverékű gumiragasztóval nyílt láng mellett dolgozott. A ragasztóanyag tüzet fogott és ettől a műhely is leégett. Az elsőbíróság elfogadta a vádlottnak azt a védekezését, hogy nem volt tisztában az acetonos keverékű gumiragasztó vegyi természetével, azaz nem tudta, hogy az általa használt gumiragasztó gyúlékony anyag, mert erre őt senki nem oktatta ki. A vádlottat, védekezésére figyelemmel, az elsőbíróság a Btá. 14. §-ának (1) bekezdése [Btk. 24. § (2) lek.] alapján felmentette. Ennek a büntethetőséget kizáró törvényi rendelkezésnek az alkalmazásáról azonban ebben az esetben nem lehet szó. A vádlott védekezése szerint nem cselekménye társadalmi veszélyességét illetően volt téves feltevésben, hanem ténybeni tévedésben volt. Ha ez a tévedése megállapítható is volna, ez is csak a Btá. 13. § (2) bekezdésének [Btk. 24. § (3) bek.] alkalmazására nyújthatna alapot. Nevezetesen, ha elfogadható volna is, hogy a vádlott a gumiragasztó tűzveszélyes voltát nem ismerte (efelől ténybeni tévedésben volt), akkor is meg kellene állapítani, hogy nem fejtette ki a tőle elvárható figyelmet és körültekintést. Minden dolgozótól el lehet és kell ugyanis várni annyi figyelmet és körültekintést, hogy az általa használatba vett, különösen pedig a korábban nem használt és nem ismert anyagok természete felől tájékozódjék. (Legf. Bír. Bf. I. 2.855/1953. sz.) [143.] 136. Az a körülmény, hogy valamely bűncselekményt megvalósító eljárás bizonyos körben szokásként is jelentkezik, még önmagában nem lehet alapja a Btk. 24. § (2) bekezdése alkalmazásának. A védő fellebbezésében arra hivatkozott, hogy „kereskedelmi szokás" az áruk átvételének a leszállítást megelőző elismerése, s hogy ez a szokás nyilvántartási könyvekbe hamis adatok bevezetését megengedetté teszi. Minden szokásnak vizsgálni kell a tartalmát és csak abban az esetben lehet elfogadni, ha az nem ellenkezik a dolgozó nép, a szocializmus építése érdekeivel. A szóban forgó állítólagos „kereskedelmi szokás" szétválasztja az áruk jogi és valóságos átvételét, a vállalati gazdálkodás nyilvántartásainak megbízhatóságát és ezen keresztül a gazdálkodás tervszerűségét is igen hátrányosan érinti. Ha tehát lenne ilyen szokás, — megszüntetése érdekében a büntetőjog 40