Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

Rá kell mutatni arra is, hogy a Btk. 18. §-ában foglaltak alkalmazása ittas állapotban elkövetett cselekmény tekintetében — az alanyi oldal sajátossága folytán — ugyancsak eltérően érvényesül. Az eredményhez fűződő következményekért való felelősség vonatkozásában is a bíróságnak ugyanúgy a tárgyi külső ismérveket kell vizsgálnia és alapul vennie. Ugyanez a szemlélet érvényesül a ténybeli tévedésről szóló rendelkezésnek [Btk. 24. § (1) bek.] az ittas állapotban levő javára alkalmazásánál is. 6. A Btk. 22. §-a a 21. § alkalmazását csupán a tudatzavar tekintetében zárja ki. Azok az indokok, amelyek a törvényhozót a hivatkozott rendelkezés megalkotására indították, nyilvánvalóan nem állanak fenn az elmebetegség esetén még akkor sem, ha az mértéktelen alkoholfogyasztásra vezethető vissza. Tehát az ilyen eredetű elmebetegség is feltétlenül kizárja, illetve korlátozza a beszámítási képességet. Az úgynevezett pathológiás (kóros) ittasság különböző formái az elmeműködés olyan időleges jellegű tudatborulással járó zavarai, amelyek minőségileg különböznek a közönséges ittasságtól és lényegileg elmebetegségnek tekinthetők. Ilyen állapot esetén tehát nem a Btk. 22. §-a, hanem a 21. §-a érvényesül. Ezzel szemben az idült alkoholizmus önmagában nem tekinthető az elmeműködés olyan zavarának, amely a Btk. 22. §-ának érvényesülését kizárná; az idült alkoholista beszámítási képességének korlátozottsága nem feltétlen. Az ilyen elkövető nem szenved elmebetegségben, bár többnyire rendellenes személyiségű. A személyiség fejlődésének zavara (pszichopathia) általában nem zárja ki a beszámítást akkor sem, ha iszákossággal szövődik. Ez az állapot azonban esetleg a személyiség oly fokú degradáció jávai járhat, amely már megközelíti az elmebetegséget, s ez okból korlátozhatja — esetleg kizárhatja — a beszámítási képességet. [3230.] 131. Kóros részegség fennállásának kérdése. A védelem érvelése szerint az emberölés kísérlete miatt felelősségre vont vádlott, 9 dl bor elfogyasztása után — cselekményét kóros részegség állapotában követte el, és ezért bűnössége a vád tárgyává tett bűncselekményekben nem állapítható meg. Kifogásolta, hogy az első fokú bíróság az Egészségügyi Tudományos Tanács Igazságügyi Bizottsága által készített szakvéleményt fogadta el, szemben az igazságügyi elmeorvos-szakértők véleményével, mely szerint a vádlott a cselekményeiért felelősségre nem vonható. Az egyik orvosszakértő a vádlottat a vádbeli cselekményt követően látta, mivel a vérvételt ő végezte el. A vér alkoholvizsgálati jegyzőkönyv szerint a vádlott enyhe fokban volt alkoholtól befolyásolt állapotban; bár „az észlelt klinikai tünetek alapján súlyosabb alkoholos befolyásoltság sem zárható ki", állapítja meg az 1961. évi december hó 10. napján kelt véralkohol-vizsgálati jegyzőkönyv, amelyet az 1961. évi december hó 3. napján 2 órakor történt vérvétel alapján állítottak ki. Az elmeorvosszakértői vélemény az észlelt klinikai tüneteket részletesen rögzítette, azzal a megjegyzéssel, hogy „bár a beteg járása rendezett volt, beszéde sem volt akadozó, csak enyhén dünnyögő, mégis magatartása határozottan azt a benyomást keltette, hogy nem ismeri fel, hol van, cselekedetei olyanok voltak, amelyek a helyzethez nem odaillőek és rendezett ember magatartásával össze nem egyeztethetőek". 38