Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

390. Magasfokú társadalmi veszélyességre való megalapozatlan utalás. A vádlott és fia előbb a velük közös udvarban lakó id. V. J.-t támadták meg, majd V. J-né magánvádlóhoz futottak, őt a kezénél fogva ráncigálták, mígnem V. J-nénak sikerült lakásába bemenekülni. A szomszédokat kellett segítségül hívni, hogy a vádlott és fia további erőszakos fenyegetése ellen az id. V. J. és felesége védelmet nyerjen. E tényállás alapján a bíróság a vádlottat feltűnően durva becsületsértésben mondotta ki bűnösnek és 1000 Ft pénzbüntetésre ítélte. Az első fokú bíróság e vádlott személyi társadalmi veszélyességét „magasfokú"-nak jellemezte. A perbeli adatokból helyes az a megállapítás, hogy a vádlott összeférhetetlen természetű és a szomszédoknak többször kellemetlensége volt e vádlott magatartása miatt. Ez a helyzet azonban a közös udvar használatából származó nézeteltérésekből adódott. Bizonyos fokú alkalmazkodási készségnek a hiánya folytán valaki összeférhetetlen természetűként jellemezhető, ez azonban nem teszi az illetőt „magasfokú" társadalmi veszélyességű személlyé. Ahhoz, hogy büntetőjogi értelemben valakit így jelöljünk meg, sokkal több kell. Többszörös büntetettség, jelentősebb bűncselekmények gátlásnélküli elkövetése, vagy akár egy magában álló, de súlyosabb megítélés alá eső cselekménynek kiemelkedően társadalomellenes motívumból való elkövetése stb. Ezért mellőzi a megyei bíróság a vádlott magasfokú társadalmi veszélyességére utaló elsőbírói értékelést. (Győri Megyei Bíróság Bf. 869/1961. sz.) [3196.] 391. Nem értékelhető enyhítő körülményként az, hogy a vádlott munkája kifogás alá nem esett. Tévesen értékelte a bíróság a vádlott javára enyhítő körülményként, hogy a munkája ellen eddig még kifogás nem merült fel. Minden állampolgárnak erkölcsi kötelessége, hogy a munkahelyén kifogástalan munkát végezzen, önmagában tehát az a körülmény, hogy valakinek a munkája ellen kifogás nem merült fel, enyhítő körülményként nem értékelhető. Ilyenként értékelhető azonban az átlagon felül végzett munka, a kimagasló munkateljesítmény. (Legf. Bír. Bf. V. 998/1962. sz.) [3469.] 392. Az elkövető ittassága vagy szeszes ital hatása alatt levő állapota önmagában — a bűnösségi körülmények között — értékelésre nem kerülhet. A büntetés kiszabásánál — az egyébként figyelembe jövő körülményeken kívül — a leittasodásnál közreható tényezők, elsősorban az elkövető önhibájának a mértéke értékelhető súlyosító vagy enyhítő körülményként. Az ítélkezési gyakorlatban sűrűn felmerült a különböző fokú italos állapot mikénti értékelése. A Btk. 22. §-a szigorítást jelent az ittas állapotban elkövetett cselekmények elbírálásánál. A törvényhozó olyan magasfokúnak értékeli az ittas állapotban való bűnelkövetés társadalmi veszélyességét, hogy még a beszámítási képesség hiánya, vagy korlátozottsága esetére is biztosítani kívánja a büntető felelősségrevonást. A törvénynek ez a szemlélete nem korlátozható csupán a beszámíthatóság kérdésére. Nyilvánvaló, hogy a szeszes ital fogyasztásának a bűnözésre való hatása fenti törvényi értékelésével kerülne ellentétbe az a bírói gyakorlat, amely 146