Büntetőjogi döntvénytár. Bírósági határozatok 1. kötet, 1953. október - 1963. október (Budapest, 1964)

Az 1960. évi 10. sz. tvr. hatálybalépésekor a vádlott egy évet meg nem haladó tartamú jogerősen kiszabott felfüggesztett szabadságvesztés hatálya alatt állott. Ezekre az adatokra figyelemmel azt a kérdést kell eldönteni, hogy a szóbanlevő tvr. 3. §-a a felfüggesztett szabadságvesztésre is kiterjed-e. A másodfokú bíróság e kérdést igenlően döntötte el. A tvr. 3. §-ának a szövege nem tesz különbséget végrehajtható és felfüggesztett szabadságvesztés között, hanem egyedül szabadságvesztés-büntetésről beszél. Ilyen szövegezés mellett nincsen elvi alapja annak, hogy a kegyelem köréből a felfüggesztett szabadságvesztést kizárjuk. E megszorító magyarázat annál inkább nem állja meg a helyét, mert a törvényhozó a tvr. 6. §-a (2) bekezdésének a) és b) pontjában (ahol a kizáró okokat sorolja fel) csakis azokat a személyeket rekeszti ki a kegyelemből, akiket megelőzőleg végrehajtható szabadságvesztésre ítéltek. Amennyiben tehát a 3. §-sal kapcsolatban az lett volna az intenciója, hogy az abban írtak a felfüggesztés kedvezményében részesített személyekre ne vonatkozzanak, úgy a szakasz szövegében is utalt volna a szabadságvesztésbüntetés végrehajtható jellegére. Amennyiben a tvr. 3. §-a a felfüggesztett szabadságvesztésre nem terjedne ki, előnyösebb helyzetbe kerülne az a vádlott, akit 1960. április l-e előtt egy évet meg nem haladó végrehajtandó szabadságvesztésre ítéltek, de a büntetését ez ideig még nem töltötte le, a felfüggesztett szabadságvesztésre elítéltnél. A kegyelmi rendelkezés ugyanis végleges helyzetet teremt, vagyis hatályosul arra tekintet nélkül, hogy az elítélt a jövőben követ-e el újabb bűncselekményt, vagy sem. A végrehajtandó szabadságvesztésre ítélt személy tehát a kegyelmet semmilyen körülmények között nem veszti el, míg a felfüggesztett szabadságvesztés végrehajtását — amennyiben a próbaidő alatt elkövetett bűncselekmény miatt újból szabadságvesztésre ítélik — utólag el kellene rendelni. (Budapesti Fővárosi Bíróság, Bf. XXVIII. 2.165/1961. sz. [3191.] 306. Közkegyelemre vonatkozó bírói megállapításoknak csupán deklaratív jellegük van. [65.] Részletesen: Btk. 30. §-nál. 307. A jogerősen megállapított elkobzásra és vagyonelkobzásra a kegyelem nem terjed ki. Az elkobzást az ítélet jogerőre emelkedésével végrehajtottnak kell tekinteni. [68.] Részletesen: Btk. 56. §-nál. 308. A próbaidő sikeres elteltéhez fűződő törvényi rehabilitáció folytán ez az előző elítélés a közkegyelem (1953. évi 11. sz. tvr.) kizárására nem vezethet. [110.] Részletesen: Btk. 30. §-nál. 309. Az 1953. évi 11. sz. tvr. 4. §-án alapuló úgynevezett harmados kegyelem csak akkor jár rehabilitációval, ha annak alkalmazása folytán 1953. július 26. napját követően nem maradt fenn végrehajtandó börtönbüntetés. [1447.] Részletesen: Btk. 78. §-nál. 310. Erős felindulásban elkövetett emberölés megállapítása esetén — kizáró ok hiányában — az 1959. évi 12. sz. tvr. kegyelmi rendelkezései alkalmazhatók. [2464.] Részletesen: Btk. 254. §-nál. 112